2015. május 28., csütörtök

Nem bűn a szoptatás! - Interjú a Kelet-Magyarországban

Nyíregyházán senkit sem ért amiatt kellemetlenség, mert közösségi térben szoptatta meg a gyermekét.

NYÍREGYHÁZA. – Mélységesen felháborodtunk a hír hallatán, mindenki megdöbbent – így hangzott Illés-Tőzsér Tünde első mondata, amikor arra kértük a Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú Egyesület, azaz a Gyerecsak Egyesület elnökét, kommentálja az egyik fővárosi McDonald’s-ban történteket. – Az esetet azért ítéljük el, mert az anyuka engedélyt kért és kapott, hogy a gyorsétteremben megszoptathassa a négy hónapos kisbabáját, majd diszkréten, egy sarokban, a vendégeket nem zavarva megetette a kicsit, mire egy biztonsági őr szabályosan kitessékelte őket.

Negatív indulatok helyett
A baba-mama klubokat is működtető egyesület elnöke szerint furcsa a társadalom reakciója is, hiszen míg a tévéből és a plakátokról fedetlen női kebleket „kell” nézniük a gyerekeknek és a felnőtteknek anélkül, hogy felháborítónak tartanák mindezt, addig egy szoptató édesanya, akinek nem is látszik a melle, képes negatív indulatokat kiváltani sokakból.

A szoptatás a világ egyik legtermészetesebb dolga.

ILLÉS-TŐZSER TÜNDE

– Ez a világ legtermészetesebb, és egyik legfontosabb dolga – hangsúlyozta Tünde, és azonnal hozzá is tette: hasonló ügyről, esetről Nyíregyházán még nem hallottak, s nagyon örülnek, hogy nem nálunk történt mindez. Véleményük szerint pici odafigyeléssel, több empátiával, akár egyetlen paravánnal szinte minden kávézóban, étteremben megoldható lenne, hogy az anyuka megszoptathassa a gyermekét, akkor, amikor a kicsi éhes. Jó példaként a Korzó Bevásárlóközpontot és a NyírPlazát említette, ahol külön családi szobákat alakítottak ki a kisgyermekes szülőknek. Itt zavartalanul, ­nyugodtan, békés és ba­rátságos környezetben láthatják el a pici babájukat az anyukák.

– Nagyon gyorsan szervezkedtek Pesten a lányok, így már nem volt lehetőségünk csatlakozni a pénteki flashmobhoz, amikor szoptatós anyukák lepték el az Nyugati pályaudvar melletti Mekit – jegyezte meg Illés-Tőzsér Tünde, s emlékeztetett rá: egyesületük az országban elsőként hozta létre a kizárólag nőket, anyákat tömörítő szakszervezetet azért, hogy ne érhesse hátrányos megkülönböztetés őket sem a társadalmi befogadás terén, sem a munkaerőpiacon. A kizavart anyuka esete is éppen ilyen, ezért örülnek annak, hogy sokan mellé álltak.

Rossz beidegződés
– Sajnos kevesen tudják, hogy a kismamák mennyire bezárva élnek a gyermekük megszületése utáni hónapokban, pontosan a szoptatás miatt. Nekik is szükségük lenne egy kis szabadságra, hogy kiszabaduljanak a négy fal közül, emberek között lehessenek, azonban a háromóránkénti, vagy az „amikor éhes a gyermek, akkor eszik” etetés önmagában jelent egyfajta korlátot, amit az álprüdéria, a rossz beidegződések és elutasítás csak nehezebbé tesz – fogalmazott Tünde, és nyomatékosította: a diszkrét, szinte láthatatlan, csak jellegzetes kartartásból következtethető szoptatásról beszélnek, és ennek lehetőségéért emelnek szót. KM

Nem ez a cég filozófiája

„Éttermeinkben minden édesanyának lehetősége van a szoptatásra, nincs, és nem is volt érvényben olyan szabályozás, ami ezt megtiltaná számukra” – olvasható a gyorsétterem állásfoglalásában. „Ez esetben egy kollégánk megfelelően nyújtott segítséget az édesanyának. Később avatkozott be a külső cég alkalmazásában álló biztonsági őr. Ugyan nem szólította fel távozásra az édesanyát, de arra utaló megjegyzése, hogy a csecsemő szoptatása nem elfogadott tevékenység éttermeinkben, nem cégünk álláspontját tükrözi, kifejezetten ellentétes a McDonald’s családbarát szemléletével. Az esettel kapcsolatban belső vizsgálatot indítottunk, és felvettük a kapcsolatot a kisgyermekes édesanyával.”

/Forrás: http://www.kelet.hu/megyei-korkep/2015/05/22/nem-bun-a-szoptatas.kelet/

Madonna gyermekével

„Anyukák és apukák szállták meg a gyorséttermet, és ki-ki a vérmérséklete szerint állt ki amellett, hogy fogadja el a társadalom a csecsemő nyilvános etetését. ”

A múlt heti hírtermésből magasan a szoptatós kismamák söpörték be a legtöbb hozzászólást a hírportálokon. Megelőzték az Eurovíziós Dalfesztiválon elért 20. hely és a cannes-i nagydíj besöprését is. Azok kedvéért, akiknek valamilyen rejtélyes okból elkerülte a figyelmét az eset: egy anyuka a testvéréhez ment ki a pályaudvarra, ám hiába etette meg otthon a gyerekét, a baba megéhezett, enni kért. A pályaudvar melletti gyorsétteremben beszélték meg a találkozót a testvérrel, ott kezdett bömbölni a négy hónapos baba. Anyuka elővette a szoptatós kendőt, megkérdezte az egyik alkalmazottat, megetethetné-e a kicsit. Amikor az engedély ellenére szoptatni próbált, a biztonsági őr rászólt: ez itt nem engedélyezett tevékenység.

Frivol szó ez is, tán a biztonsági őr is gondban volt, hogy mi a fennforgás pontosan. Anyuka visszavonulót fújt, de a közösségi oldalon „kibeszélte magából” az esetet.

Villámgyors civil szerveződés volt a válasz. Anyukák és apukák szállták meg a gyorséttermet, és ki-ki a vérmérséklete szerint állt ki amellett, hogy fogadja el a társadalom a csecsemő nyilvános etetését. Ha a baba cumizavaros, ha sokat küzdöttek a szoptatással, vagy éppen nem tartják higiénikusnak a vécében való táplálást, akkor akár a természet által kitalált „oldszkúl” módszerrel is.

Éppen ez lehetett volna ebben a megmozdulásban a szép, hogy belássuk: többen többféleképpen gondolkodunk – sok más dolog mellett a nyilvános szoptatásról is. Zsigeri indulatokat kiváltó kérdésekben – jobb ötlet híján – célszerű a „kinek árt, kinek használ” elv mentén viszonylag nyitottan mérlegelni. Milyen biztonságot adna ez az elv mindannyiunknak!

Képzeljék, annyira hülye vagyok, hogy először megdöbbentem a hozzászólás-áradaton. Pedig Magyarországon annyi pátosszal beszélünk az anyaságról, mint általában azokban az országokban, ahol nem könnyű se gyereknek, se anyának lenni. Nem, nem a szoptatásra gondolok. A kevés bölcsődére, óvodára, a családok egészségügyi ellátására, az oktatásra, az otthoni munkamegosztásra, a szülők munkaerő-piaci helyzetére.

A közbeszédben mártír Madonnaként jelenik meg az anya, vagy eltartottként. Bezzeganyaként, esetleg szuperszexi anyukaként. A hozzászólások is ezt tükrözik.

Fontos kérdés egy négy hónapos megetetésekor a mell formája, valamint – figyelem, visszatérő szempont következik – állaga. Az anyatej szaga. Jogában áll-e egy anyának két szoptatás között kimozdulni? Néhány anyuka személyes példáját felhozva állította: a család ellátását meg lehet diszkréten is oldani, feltűnés nélkül. A legromantikusabb talán az a mozzanat volt, amikor az egyik hozzászóló, aki a szoptató anya esete kapcsán feljogosítva érezte magát, hogy az étterem közepén – gondban vagyok a szóval, ezért idézem – verje ki, visszabókolt a bőszen helyeslő anyukának. Végre egy igazi nő, írta. Sőt. NŐ!


Valamikor a távoli nyolcvanas években, az agárdi strandon egy fa árnyékában láttam először szoptató anyát. Megdermesztett a látványa. Valami torokból jövő, dödörésző, csicsígató halandzsanyelven szólt a babájához. Álltam ott hülyén, viaszosan puha és lágy lett minden érzés, gondolat. Kicsit részesévé váltam bambuló idegenként az élet örömének és bizonyosságának.

/Forrás: http://www.metropol.hu/cikk/1324044/

2015. május 27., szerda

Újra útra kel a vándorbölcső

Lezárult a vándorbölcső elnyerésére beadható pályázatok határideje.


Örömmel értesítünk mindenkit, hogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomtól kapott vándorbölcső új kis lakója ezúttal egy kisfiú lesz. Gratulálunk Hlatkyné Egyed Zsuzsannának, aki kismamaként, még pocaklakójának pályázta meg a bölcsőt, és sikeresen el is nyerte. 


A vándorbölcső átadására előreláthatólag június végén kerül sor. 

Gratulálunk Zsuzsinak, és bízunk benne, hogy sok örömöt okoz majd neki és kisfiának ez a gyönyörű bölcső.

Jelentkezőket várunk! Jogi képzés a Gyerecsak Egyesület szervezésében!

A Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú Egyesület új és izgalmasnak ígérkező projektet indít a nőket érintő jogi szolgáltatások terén. A programban különös tekintettel a hátrányos helyzetű családanyák, gyermeküket egyedül nevelő nők, alacsony iskolázottságú anyák esetében próbálunk Nyíregyházán előrelépéseket tenni. A „Fiatal nők az anyák jogaiért” címmel induló kezdeményezés az érdekeltek széleskörű bevonásával GYES-en, GYED-en, GYET-en lévő fiatal anyukákból (jogászokból és nem jogászokból), egy érdekvédelmi, érdekérvényesítő önkéntes csoportot hoz létre, amely az egyesület civil keretein belül önkéntes alapon jogi tanácsadást végez fiatal nőknek, édesanyáknak.

Első körben önkéntes, a téma és szolgáltatás iránt érdeklődő anyukákat, apukákat szeretnénk megszólítani. Úgy gondoljuk, hogy a  „gyerecsakos”, babaklubos fiatal szülők széles palettáját adják a családokban felmerülő kérdéseknek. Ez olyan adottság, amit az egyesület erősségnek, ugyanakkor lehetőségnek is tekint. Eleinte saját szervezetükön, közösségeiken belül akarunk egymásnak segíteni, később pedig akár más civil szervezetek tagjainak is.

A jogi képzésre bárki jelentkezhet, aki szeretne otthon lenni az anyukákat, apukákat, családokat érintő jogi kérdéseket illetően.

A kétnapos képzés gyakorlati példákra, helyzetgyakorlatokra, szituációkra épülő kommunikációs és jogi tréning két tréner együttes irányításával. Időpontjai: 2015. július 4. és  július 11., szombati napokon.

Bízunk benne, hogy felkeltettük érdeklődésedet és várjuk jelentkezésedet az egyesuletgyerecsak@gmail.com e-mail címen vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon!  (Ne gondolkodj túl hosszú ideig, mert csak 20 főt tudnunk a tréningen fogadni!)

Jelentkezési határidő: 2015. június 20.20 óra!

A Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekt célja az együttműködés, együttgondolkodás, a közös cselekvés, a tapasztalatok megosztása és jogi problémák megoldása. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatal édesanyákat erőszakmentes és támogató, családbarát munkahelyek és település segítse a gyermekvállalásban, anyaságban, valamint a nőiességük boldog és teljes igényű megélésében.


 Legyünk otthon mindannyian a jogi kérdésekben!

2015. május 26., kedd

A jó hozzáállás életeket menthet!


A diáklány babája felsírt az előadás alatt. Megpróbálta elhagyni a termet, de az óraadó professzor ezt már nem engedte! Sosem találod ki, mi történt ezután!

A diáklány babája felsírt az órán, de a professzor reakciója mindenkit megdöbbentett!
Sydney Engelberg professzor, 45 éve oktat egyetemen. Bár korábban még sosem történt ilyen, mégsem jött zavarba, amikor Vállalati viselkedéstan előadása közepén, felsírt egyik diákjának kisbabája.  A kicsi édesanyja természetesen zavarba jött és megpróbálta elhagyni az előadót, de a tapasztalt professzor – aki maga is 3 gyermek apja és 5 nagyapja – karba vette a toporzékoló csecsemőt és mintha misem történt volna, tovább tartotta az órát.


Mivel lánya is hasonló helyzetben van, így Egelberg arra buzdította diákját, hogy továbbra is látogassa óráját és nyugodtan hozza magával a kicsit is. Azt mondta “Egyetlen anyát sem lenne szabad arra kötelezni, hogy választani kelljen a tanulmányai és a gyermeke között.”


“A jó oktatás titka nem abban áll, hogy a diákokra zúdítjuk a száraz tényeket, hanem hogy a tananyag mellé, eszmei értéket is adunk.”


A kisdeddel karján folytatta az órát.

Forrás: http://tudnodkell.info/professzor/

Rossz gyerek nincs. Rossz iskola van! - Interjú Feldmár Andrással

Feldmár a szabadság kortalan gerillaharcosa. Erre jöttem rá, amikor beszélgettünk. Bár néhány kérdésben nem értek egyet vele, hiteles a jelenléte: úgy tűnik, ő meg is valósítja azt, amit hirdet: egy életet, amelyben folyamatosan lehet azt választani, amit szeretnénk. Terápiáról, pszichoszomatikáról, gyereknevelésről, szeretetről beszélgettünk és persze szabadságról, szabadságról meg szabadságról.


Mennyiben más hozzád menni, mint egy „klasszikusabb” terapeutához? A te pszichoterápiás gyakorlatodat általában úgy határozzák meg, mint ami eltér az átlagtól.

Feldmár András: Remélem, nem vagyok azért annyira különleges, és sokan gondolkoznak hozzám hasonlóan. Az én meggyőződésem szerint a pszichoterápia nem az orvostudomány egy ága, mert ebben nincs és nem is lehet elmélet, ahogy nincs előre meghatározott séma sem. Itt nem egy házról beszélünk, amit egy előzetes terv alapján megépíthetünk. Az emberek jelentősen különböznek például a házaktól, mert senki nem születik cédulával a lábujján, amelyik megmondaná, milyennek is kell majd lennie. És mivel nincs egy kész terv, ezért például nem is akarom megépíteni vagy megszerelni az embereket, hiszen nem vagyok építész, autószerelő, és egyébként orvos vagy tanító sem.

Sokakkal szemben úgy gondolom, ha valakivel baj van, az nem belőle származik, hanem a közte és a többi ember között kialakult viszonyból. Vagyis ha bárki bejön hozzám, arra figyelek, hogy mi van közöttünk, mi nyilvánul meg a kapcsolatunkban. Biztos vagyok abban, hogy aki szenved, azért teszi, mert bántották, nem azért, mert őrült, még ha ez utóbbit könnyebb is elhinni a környezetének, hiszen nem kell foglalkozniuk azzal, hogy az illetőt mi zavarta meg, mi taszította ebbe az állapotba.

Egy úgynevezett elmebetegség, pszichózis vagy zavart viselkedés esetében egyébként két lehetőség áll fenn: vagy van egy orvosi probléma, például egy daganat, tumor, amit kezelni kell, és elmenni neurológushoz, vagy az illetőnek nehézségei támadtak az élettel. Erre való a pszichoterápia.

Akárcsak a buddhistáknál, a fontos ebben az esetben az, hogy a szenvedő megismerje, elfogadja és szeresse magát, és minden energiáját arra fordítsa, hogy egy olyan környezetet teremtsen magának, ami kiegészíti őt. Vagyis: a környezetedet változtasd, ne magadat. Itt téved például a nyugati pszichológia, amikor tévesen azt hiszi, hogy mindenkinek magán kell dolgoznia. Hiszen a környezetet és a viszonyokat kell megváltoztatni.


Mégis vannak olyan betegségek, amelyek genetikailag öröklődnek. Szerinted ezekben is a környezet hatásait kell keresni?

F. A.: Egy skizofrénnek lehet, hogy genetikai hajlama van a betegségre, de a környezet is kell, hogy erre ráerősítsen, és a betegsége „kibontakozzon”. Bateson és Laing szerint ebben nagy mértékben „segíthet” egy olyan anya, aki az egyik kezével távolít, a másikkal magához hív. De tény, hogy vannak gyerekek, akik találnak kiutat a kettős kötésből, és nem lesznek betegek vagy zavartak.

Azért nehéz erről közösen gondolkodni, mert – nyilván – nincs olyan anya, aki szívesen vállalná a felelősséget azért, hogy a gyermeke megőrült. És vigyázni is kell, hiszen elképzelhető, hogy tényleg nem felelős. Nem kizárt, hogy a gyereke megőrült volna, akármit csinál az anyja. Ez a pszichoszomatikában ugyanígy érvényes: ha megtudom, hogy rákos vagyok, tökölhetek sokat, hogy mit csináltam rosszul, hogy hogyan okoztam ezt a rákot magamnak, de elképzelhető, hogy egy időzített bomba volt, ami kirobbant volna mindenképpen, akármit teszek.

Ezt nagyon felszabadító hallani. Sokan építenek arra, hogy a daganatos vagy más betegségeket kizárólagos lelki tényezők okozzák.

F. A.: Igen, de ez hülyeség! Susan Sontag írt egy könyvet akkor, amikor rákos lett, és ebben megfogalmazta, hogy senki ne mondja neki, hogy ő az oka a betegségének. Gyakorlatilag mindenkit elküldött a francba. Elmondta, hogy a TBC-vel kapcsolatban is rengeteg elmélet terjengett korábban arról, hogy milyen lelkű ember kapja meg könnyebben, de amikor kiderült, hogy egy baktérium által terjed, megszűntek a teóriák. Sontag szerint ha majd megtudjuk, mi a rák, teljesen másképp fogunk gondolkodni róla.

Karl Menninger leírja, hogy minden betegségnek van egy pszichoszomatikus komponense, ami lehet nagyon kicsi és nagyon nagy is, de sosem tudjuk pontosan, mekkora. Mindig jó, ha érdekel, hogy van-e valami, amit megváltoztathatok az életemben, hogy felgyorsítsam a gyógyulást, vagy elkerüljem a megbetegedést. Ez fontos és nagyon is legitim érdeklődés, és teljesen más, mintha valaki kívülről rámtör, és azt mondja, hogy én okoztam magamnak a daganatot.


A depresszió viszont szerinted nem létezik…

F. A.: Igen, ezt a gyógyszergyárak találtak ki az ötvenes-hatvanas években. Többmillió dolláros üzlet! Egy egzisztenciális problémát betegségnek nyilvánítottak! A depresszió a reménytelenség, az az állapot, amikor az életemben nem sikerülnek a dolgok, és úgy látom, nincs is esély arra, hogy sikerüljenek. Van rá egyébként egy recept: legyen egy személy elnyomott helyzetben, tiltsuk be, hogy beszéljen az érzéseiről és a vágyairól, és máris megkaptuk az úgynevezett depressziót. Ha így nézem, ’56 előtt az egész ország depressziós volt: mindenki sírt a sörébe, de nem beszélt, mert ha megtette, elvitték. Mindenki rab volt, senki nem volt szabad.

Ha valaki a depresszióra gyógyszert szed, hirtelen az addig fontos dolgok, amelyek nyomasztották, már nem nyomasztják többet, hiszen elvesztik a jelentőségüket. Vagyis már nem zavar, hogy nem tudom megválasztani a környezetemet, a körülöttem levő embereket, hiszen mindez jelentéktelen. Ezt teszi az antidepresszáns, és kiszolgálja a diktatúrát, hiszen a gyógyszert szedő már nem harcol tovább a céljaiért, például a szabadságért, bár nem is szenved a hiányuktól. Egy börtönben bevennék akármennyi antidepresszánst, hiszen nem tudok semmiben választani, na, ott adhatják a gyógyszert.

Tényleg bevennéd?

F. A.: Be.

Egy börtönben nem tudnál valamiféle szabadságot megvalósítani magadnak?

F. A.: Hát hogy tudnék?

Egy belső szabadságra gondolok.

F. A.: De ez őrültség! Azt a képzetet kelti, hogy létezhetek kapcsolatok nélkül.  Pedig a szabadság az, hogy ha rájövök, a családommal már nem akarom fenntartani a kapcsolatot, akkor továbbléphetek. Alapíthatok egy új családot például. Ezt a börtönben nem tudom megcsinálni. Az, hogy meditálok, és végül bárhol boldog tudok lenni, jól hangzik, de valójában őrület. Ilyenkor a szellemi fejlődést arra használjuk, hogy a zsarnoki rendszert elviseljük. Hát, köszönöm, nem. A szolidaritás, az összefogás és a szabadságért való harcolás jobb a léleknek, mint az antidepresszáns.

A meditációnál is jobb?

F. A.: Igen. Az csak öregeknek való. Indiában például az emberek dolga a családalapítás, családfenntartás, a szegények befogadása, a gyerekek felnevelése. Amikor a gyerekek felnőttek, akkor kezdenek meditálni. Teljesen új jelenség, hogy átugrunk azon az életszakaszon, hogy harcolunk a fontos dolgokért, helyette pedig ülünk, és nézzük a falat. Lehet, hogy ezt most meg tudjuk engedni magunknak, de száz évvel ezelőtt nem tudtuk.


Hogyan segítesz annak, aki terápiára jár hozzád?

F. A.: Először is bátorítom, hogy ne dőljön be a félelmeinek. Hogy tudja, melyik a félelme által érzékelt világ és melyik a valóság. Ráveszem, hogy gyakorolja a bátorságot. Mert lehet félni, és mégis megtenni azt, amit akarok. A félelem nem kell, hogy része legyen az elhatározásainak.

Másrészt teret adok neki. Hiszen sokan hontalanok: nem szeretnek otthon lenni, nem bírják azt a helyet, amit egyébként otthonnak neveznek. Én igazi otthont adok nekik arra az órára, amikor hozzám jönnek. Nálam nem kell szégyellniük magukat, és ez nagyon felszabadító. Átlépni a szégyen köréből a szeretet körébe óriási lépés.

Harmadikként pedig demisztifikálok. Vagyis nem hiszek abban, hogy a dolgok történnek, sokkal inkább abban, hogy emberek tesznek dolgokat. Ezért ráveszem a hozzám érkezőket, hogy nézzük meg, hogyan bántak vele, vagy ő hogyan bánt másokkal. Mert nem tudunk boldogok lenni úgy, hogy rosszul bánnak velünk vagy mi rosszul bánunk másokkal, ezt Arisztotelész is megmondta.

A gyerekek azt hiszik, hogy azért érzik rosszul magukat, mert ők rosszak. Nekik is tudtukra kell adnunk, hogy valójában azért érzik rosszul magukat, mert rosszul bántak velük otthon vagy az iskolában. Hiszen rossz gyerek nem születik. Csak sajnos a gyerekek sem akarják tudni, hogy bántják őket, mert akkor meghasadnának, meghalnának: azok ellen kellene fordulniuk, akiket szeretnek. Sokan még felnőtt korukban is eltűrik a rossz körülményeket, mert azt hiszik, hogy ha majd jobbak lesznek, jobban is szeretik őket.

Mit gondolsz azokról a gyerekekről, akiknek tanulási nehézségeik vannak, adhd-juk, aspergerük van, és nem azért, mert a szüleik valaha is rosszul bántak volna velük?

F. A.: A tanulási nehézség egy nagyon káros címke. Attól, mert valaki egyszer kitalálta, hogy minden hatévesnek iskolába kell mennie és ugyanazt kell tanulnia ugyanazokkal a módszerekkel, mint a többieknek, ez nem lesz igaz. Minden gyerek más! Ha odafigyelnénk a gyerekekre és nem azt akarnánk, hogy ők figyeljenek ránk, nem lennének tanulási problémák.

Persze vannak diagnózisok, vannak a zavaroknak nevei, címkéi, de ezek lehet, hogy legkevésbé sincsenek segítségünkre. A legfőbb kérdés, hogy milyen környezetben érezné jól magát például az aspergeresként címkézett gyerek vagy az adhd-s gyerek. Lehet, hogy lovak között vidéken például tökéletesen boldog volna. Szerintem, ha az egész családot kell ehhez átmozgatni, azt is meg lehet tenni. Én is megmondtam a fiamnak annak idején, hogy addig megyünk, amíg nem találunk egy olyan iskolát, ami neki megfelel. Ha egy másik országban, akkor ott. Egy helyet, ahova örömmel mehet.
Nem tehetjük meg a gyerekünkkel, hogy minden reggel elküldjük őket a börtönbe! Hát hogy szeresse így a szüleit? És ha megmondja, hogy nem akar odamenni, akkor még nagyobb a baj, hiszen a végén azt hiszik, valami nincs rendben vele, és elküldik a pszichológushoz, miközben az iskola rossz.


Te a szabadságnak nagy harcosa vagy…

F. A.: Szerintem amíg meg nem halok, minden percben el akarja venni valaki a szabadságomat. Mindenkiét. Élvezni kell az érte való harcot, mert ez adja az élet élvezetét. Egy örömteli harc, amikor boldogan igent mondok arra, amit akarok és még boldogabban nemet arra, amit nem akarok.

Emellett meg kellene tanulnunk nem szenvedni. Persze előfordul, hogy el kell tűrni valami rosszat, például egy ostrom vagy háború idején. De sokszor egyáltalán nem szükséges. Miért tűrje el a feleség, hogy a férje szeretkezzen vele, amikor ő unatkozik, és csak arra gondol közben, hogy mikor lesz már vége? Miért nincs bátorsága azt mondani, hogy vagy csináljuk ezt másképp, vagy hagyjuk abba?

Adódhatnak olyan helyzetek, amikor az, amit éppen nagyon szeretnék, nem megvalósítható. Például amikor kicsi gyerekem van.

F. A.: Szeretetből lemondani valamiről vagy odaadni magam valakinek, az teljesen rendben van. Szabadon igenis odaadhatom magam a gyerekemnek, de félelemből vagy szerepjátszásból nem érdemes.  Aki szerepet játszik mint anya, nagyon boldogtalan lesz, mert leköti a gyerek, de aki szereti a gyerekét, az észre sem veszi a nehézségeket, vagy éppen tudja, hogy mennyi a kapacitása, és mert szereti a gyerekét, vigyáz magára, továbbá beszervez más családtagokat, barátokat, hogy a gyerek ott lehessen, ahol valakinek van energiája vele lenni.

Sokan félnek attól, hogy nem elég jó anyjai a gyerekeiknek.

F. A.: A szeretetnek az a karaktere, hogy sosem tökéletes. Mindig lehet jobban szeretni, mint ahogy most szeretek. Ehhez hozzá kell szokni. Winnicott mondta egyébként, hogy nem segít senkinek, ha jó anyát játszunk, mert a gyereknek egy tökéletlen, de valódi, spontán anya sokkal megfelelőbb, mint egy színészkedő. Az anya legyen önmaga, ez a legfontosabb, és ez nagyon felszabadító. A gyerek is meg tud bocsájtani a szüleinek, amikor nem tökéletesek, hiszen nem tökéletesnek kell lenni, hanem kommunikálni kell.

Neked sikerült megbocsátani a szüleidnek?

F. A.: Persze. Azt csinálták, amit tudtak. És ez mindig így van. Ha eljönnél hozzám, és elmondanád, mit tettek veled a szüleid, akkor komolyan együtt éreznék veled, és fontosnak is tartanám, hogy megsirasd mindazt a sérelmet, ami ért.

De ha később a szüleid is eljönnének hozzám, velük is együtt éreznék, hiszen valószínűleg ők is szenvedtek, nekik is voltak szüleik, és ha valahogy bántottak téged, akkor ők is bánták, mert nekik is fájt, hogy a veled való kapcsolat nem alakult jól. De egyvalami fontos: nem a te felelősséged az, hogy rosszul bántak veled. Ezért ők a felelősek. Mert a gyerek soha nem felelős.

Hogy tanulhatjuk meg jól szeretni a gyerekeinket?

F. A.: Ez elhatározás kérdése. Sokat segít, ha együtt vagyunk valakivel, aki ezt jól csinálja. Nekem nagyon jelentőségteljes volt az az év, amit a mesteremmel töltöttem. Jobb, ha tudjuk, hogy azt tanuljuk a szüleinktől, ahogy a világban vannak. Nem azt, amit mondanak. És a mi gyerekeink is ezt tanulják tőlünk.


,,A gyerek szeretetet akar" - interjú Vekerdy Tamással

Mostanában már a méhen belül is fejlesztjük a gyerekünket, kütyüket aggatunk a hasunkra, később elhalmozzuk fejlesztőjátékkal, és erőn felül cipeljük különórákra. Sokszor szinte semmi eredménnyel, amit persze újabb terheléssel orvoslunk - ezzel csitítva kételyeinket, szorongásainkat, hiszen a legjobbat - jó képzettséget, jó munkát, jó életet akarunk már a két hónaposnak is. A jövőbe nézünk, mint az egykor köztereinket díszítő súlyos szobrok, ahelyett, hogy a jelen igényeire figyelnénk. A kisgyerekkori fejlesztésről beszélgettünk Vekerdy Tamás pszichológussal.

„A sikeres topmenedzser szabadon játszott gyerekkorában.”, tartja a mondás, de ha nem tudunk angolul, gyengék a szövegértési képességeink, és nem tudunk hatékonyan információt keresni a neten, akkor nehezen tudjuk a szabadságunkat kibontakoztatni.

Nem abból lesz épkézláb, tevékeny, kreatív, felnőtt, akit már magzati kortól erre a felnőtt létre treníroztak, hanem abból, aki lehetett teljes értékű magzat, újszülött, csecsemő, kisgyerek – aki játszik, mesét hallgat és spontánul utánoz. Majd kisiskolás, aki nagy mennyiségű, nem rendszerezett konkrétum begyűjtésére képes. Ne kelljen neki sietnie semmivel, pláne nem az írás- és olvasástanulással. Előbb mozogjon le formákat a nagy térben, aztán ezeket vigye be, de még mindig nagyban a füzet kis terébe, és aztán jöjjön rá, hogy ez vagy az a hurok hasonlít a felnőttek írásához, és így saját mozgásból kiindulva tanuljon előbb írni, majd saját írásán olvasni, 4 év alatt, 6 év alatt, nem abbahagyva, lassan. Lehessen aztán lusta, álmodozó, de kreatív kamasz, törvénykereső struktúra felfedező, majd örökké vitatkozó ifjú. Mindez arról szól, hogy minden életkornak megvan a maga jellegzetessége. Taníthatunk akár két idegen nyelvet is, de csak a 7-8-dik életévtől, és akkor is direkt módon, füzet, nyelvtan és lefordítás nélkül, spontán utánzásra építve, mint az anyanyelvet. E fenti esetekben, ha minden szakszerűen történik, és ráérős, bő időráfordítással, jók lesznek a szövegértési képességeink, fogunk tudni idegen nyelveket (ha jó volt a tanárunk), és természetesen a számítógép sincs elzárva otthon és az iskolában a gyerek elől, de tanulnia csak 13-14 éves korától kell.

A fizetős fejlesztések csak fokozzák azt a társadalmi szakadékot, ami a (felső)középosztály gyerekei és a szegény rétegek között van. Ennek eklatáns képződménye az óvodába vitt, fizetős különóra. Persze jó a gyereknek, hogy nem kell elhurcolni egy harmadik helyre dzsúdózni vagy angolra, de kell-e neki tényleg négykor még az angol mondókázás? És milyen annak, aki nem tudja megfizetni, és marad a csoportszobában?

Senkinek nem kellene óvodában különóra! Szabad játék kell, ez a legfejlesztőbb tevékenység óvodás korban, valamint a mindennapos mese (nem nézett, hanem hallgatott mese! - aki mindennap hall mesét, másfél évvel előzheti meg iskolába lépés idejére azt, aki csak rendszertelenül vagy úgyse hallgatott), továbbá kell a jól utánozható tiszta beszéd, ének, nem tanítva, hanem spontánul utánozva. Kötelező foglalkozás sem kell. A kikapkodás különórára neurotizál. Mondhatnám: jó annak, akit nem tudnak, vagy nem akarnak vinni, miközben a hátrányos helyzetűekkel (akik esetleg a tévé előtt nőnek fel szegényen is) más a probléma, nevezetesen, hogy nem áll módjukban játszani, illetve mesét hallgatni...

A fizetős fejlesztők mindig találnak a gyereken fejleszteni valót. De hát senki sem tökéletes mindenben. Miért nem elégedettek a szülők a gyerekeikkel? Miért nem bízunk bennük?

Testileg és lelkileg rendben levő gyereknek nem fejlesztés kell, hanem a fejlődéshez szükséges jó körülmények és az érzelmi biztonság biztosítása. A többi üzlet, mely a szorongó szülők szorongására épít.

A kicsik erős vizuális memóriáját kiaknázva bizonyos módszerekkel már kétéveseket is meg lehet tanítani szóképes olvasásra. Miért jó két-háromévesen olvasni, avagy miért is lenne ezzel baj?

A kisgyerek idegrendszere nagyon plasztikus, sok mindent tud felvenni, de helytelen megterhelni. Ha magától olvas 2-3 évesen, mert a nővérei sokat játszottak vele iskolást, nem probléma, de ha fejlesztjük, hiba. Az óvodás ne járjon dzsúdózni vagy angolra. Játsszon, hallgasson mesét, énekeljen, utánozzon, mozogjon. A különóra neurotizál.

Körül vesszük a gyereket a játékot irányító tárgyakkal, melyeket mind azzal hirdetnek, hogy attól intelligensebb lesz. Persze, hogy a gyerek minden ajándéknak örül. Mi a jó ebből?

Már Goethe megmondta, hogy a legjobb játékszer az, ami mindenből mindenné lehet – például a fahasáb, fekve hajó, mozdony, autó, felállítva torony, király stb. A többi jobb vagy rosszabb üzlet. A LEGO és a Montessori jobb, mert benne van, benne volt a „csináld magad” mozzanata.

A számítógép – mi, felnőttek is rengeteg időt töltünk előtte, munkaeszköz, olvasás, tájékozódás, szórakozás, olyan alapvető, mint mondjuk a mosógép. Miért ne használná a gyermek is, illetve hogyan lehet azt mondani, hogy apu/anyu ezen olvas, lazít, dolgozik egész nap, de neked fiam nem szabad, mert káros?

Ha én otthon számítógépen dolgozom, miért ne utánozna? Felmászik az ölembe, én elmentem az elmentendőt, ő meg hadd pötyögjön. Hamarosan jobban fog, mint én. Nagyszerű! De ezt időben limitálom, és számítógépes játékot lehetőleg nem engedek be – kamaszkorig. Akkor úgyis azt csinál, amit akar, de addigra már nem árt annyira a képernyő, amely egyébként mind a testi mozgást, mind a belső képkészítést blokkolja.

Sokszor említi, hogy keveset foglalkozunk az alapfokú oktatásban a humán tárgyakkal. Ugyanakkor a munkaerő-piacon túltermelés van humán végzettségűekből és hiány természettudományosokból. Miért fontosak a humán tárgyak, avagy mi a fontos belőlük akár egy mérnök számára is?

Amiben ma nagy a deficit, az az érzelmi nevelés, a művészeti nevelés, amelyik a belső ember, a belső biztonság kibontakozásához segít. Tájékozódás a természetben – science – ugyanúgy kell, mint tájékozódás a társadalomban. Egyiket se kellene az iskolában, felnőttes értelemben, szakosként tanítani és tanulni. A biológiai tantárgynak nem szabadnak arra törekednie, hogy kis biológusokat képezzen. Ahogy a magyar irodalomnak sem filológusokat kellene képeznie. Mindkettő élménytkellene, hogy adjon. Az egyik a külső természeti világról (mely bennünk is tevékeny), a másik belső világunkról, amelyik kifelé a társas kapcsolatokban manifesztálódik.

A gyerekek élvezik a fejlesztőzést, akár táncház, akár olvasástanítás. Akkor meg mi a baj vele?

A zene, tánc hihetetlenül hat a gyerekre, már a magzati kortól. Ez jó. A gyerek a fejlesztőzésben azt élvezi, hogy valaki, többnyire egy neki fontos felnőtt intenzíven foglalkozik vele, csak rá figyel. A gyermek személyiségét 18 éves koráig jogilag, kb. 14 éves koráig valóságosan is, többé- kevésbé a szülő hordozza. Ő dönt. Jó, ha ebben magára tud hallgatni, és az intuícióit tudja követni. Jó, ha úton jár – lélektől lélekig. A gyerekeknek elementárisan szükségük van a mesére, de ha egy apa utálja a sok hülye mesét, viszont elementárisan érdeklik az autók, akkor hamarosan büszkélkedhet majd azzal, hogy az én fiam utálja a meséket, ő az autókat szereti, és mindent tud róluk. Mert a gyerek az apának, a szülőnek akar megfelelni, szeretetet akar, elfogadást akar, még saját szükségletei ellenében is.


(Forrás: http://www.jatekfarm.hu/hirek_2/a_gyerek_szeretetet_akar_interju_vekerdy_tamassal_88)

Zsanett Sárához került a babazászló

Hockné Dobos Adrienn családjához került a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által a Gyerecsak Egyesületnek ajándékozott zászló. A kis Zsanett Sára szobájának ablakában díszeleg majd a zászló egy éven át, mely azt hirdeti, hogy a családban kisbaba született.





2015. május 22., péntek

Tájékoztató információ-előzetes

szakszervezetté szerveződésünkről, amellyel reméljük olyan mértékben felkeltjük érdeklődésedet, hogy belépési nyilatkozattal, (honlapról letölthető, vagy Tóth-Balogh Nikolettnél, akihez akkor is el kell juttatnod, ha magadnak töltötted le!), majd alakuló taggyűlésen (időpontját köremailben később egyeztetjük!) csatlakozol is a kezdeményezéshez!

A Gyerecsak Egyesület és a Nyíregyházi Babaklub anyukái, valamint Fekete Éva 2015. május 15-én találkoztak a Vasas Szakszervezet vezetőivel, hogy megalakítsák az első nyíregyházi, kizárólag nőket, anyákat tömörítő szakszervezetet azért, hogy ne érhesse hátrányos megkülönböztetés a nőket, anyákat se a társadalmi befogadás, se a munkaerőpiac terén.

Információkat szerezhetsz a www.vasasok.hu honlapról: belépései, tagsági feltételek, előnyök, szolgáltatások az Alapszabály elolvasásával.

Mit kapsz a szerény tagdíjért cserébe? Túl azon, hogy egy megközelítően 27 ezres szervezethez kapcsolódhatsz:

-              Legfontosabb szolgáltatásuk tagjaink számára az érdekvédelem: érdekvédelmi, a-képviseleti tevékenységük széleskörű, olyan területeket ölel fel, mint a foglalkoztatáspolitika, a bér- és jövedelempolitika, az állami- és munkahelyi szociálpolitika, a munkavédelem. Mindannyian jól tudjuk, hogy alapvető érdekünk a meglévő munkahelyünk védelme, a foglalkoztatás biztosítása.

-              Képzés: képzési modulok, a résztvevőket érdeklő témákat is lehet képzést rendelni a Vasas Képzési Irodájától. Képzéseiket elsősorban saját szakértőik tartják, illetve kapcsolatban állnak számos külső szakértővel is, adott téma jeles, elismert tudójával (jogászok, közgazdászok, könyvelők). Képzéseik kiemelt témakörei: munkajog. szakszervezeti jogok, kötelezettségek, munkavédelem, szociális párbeszéd, kommunikáció (önismeret, konfliktuskezelés, tárgyalástechnika, csapatépítés) egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség erősítése.

2015. július 1-4-ig Vasas Nyári Egyetem a Nyíregyházi Főiskola Campusán, Sóstón.

-              Tájékoztatás: újság, hírlevél, honlap

-         Vasas Önsegélyező Pénztár: szerény biztosítás, gondoskodás családi örömök, pl. baba születése, vagy kedvezőtlen életesemények esetére mindössze havi 130.-Ft-ért, ami neked nem kerül plusz pénzedbe, benne van a tagdíjban! A Pénztár az önkéntesség, a függetlenség a kölcsönösség és a szolidaritás alapján jött létre, az Alapszabálya szerinti szolgáltatásokat biztosítja tagjai részére.

Számunka kiemelten fontos lehet a Nőbizottság: a Vasas Szakszervezeti Szövetség Alapszabályának megfelelően, az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség, de elsősorban a munkavállaló NŐK esélyegyenlőségének alakítására, képviseletére és védelmére létrehozott rétegbizottságként működik. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti. Az esélyegyenlőségi politika pedig azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúsítása érdekében az élet legkülönbözőbb területein. További információ: Toldi Miklósné (HOYA Szemüveglencse Gyártó Magyarország ZRt.) Telefon: +3630/410-1224 e-mail: valeria.toldine@hoy

Szolgáltató partnerek, ahol kedvezményes szolgáltatást kaphatsz: a Vasas Szakszervezeti Szövetség folyamatosan dolgozik azon, hogy tagjai egyre szélesebb palettáról egyre kedvezőbben érhessenek el különböző szolgáltatásokat.

-              VODAFONE ( kedvezményes flotta), CIB Bank, Corvin Hotel – Budapest, Panoráma Üdülő - Aggtelek és a  Hajnal Hotel - Mezőkövesd 10% kedvezmény a Vasas Szakszervezet tagjainak és családtagjaiknak!  Bakony Hotel – Bakonybél, Hajnal Hotel – Zsóry- fürdő, PRAKTIKER, Cirkusz Július 4. szombat 11, 15 és 19 óra

-              Július 5. vasárnap 11 és 15 óra 50 %-os kedvezmény

Ha szükséged van további információkra, segítünk:

egyesuletgyerecsak@gmail.com!

Örömmel és nagy lelkesedéssel várjuk belépési szándékodat jelző nyilatkozatodat, hogy meghívhassunk alakuló gyűlésünkre!

2015. május 21., csütörtök

Elköltöztünk!

Kedves Ismerőseink, klubtagjaink!

A Gyerecsak Egyesület elköltözött a Metropol Üzletházból, így mostantól a Báthory u. 22. alatt találtok meg bennünket.

Reméljük, hogy az új helyünkön is sokszor meglátogattok majd bennünket, és ugyanúgy megszeretitek majd, mint a Metropolban található irodánkat.

Várunk benneteket 8 és 4 óra között minden hétköznap, ha erre jártok és beszélgetnétek, esetleg kendőznétek egy kicsit. :)

2015. május 14., csütörtök

Meghívó Norvégminta fesztiválra

A Norvég Civil Támogatási Alap szeretettel várja Önt, Téged és
Mindenkit a *Norvégminta Fesztiválon június 26-27-én a Dürlinben*, ahol
lehetőség nyílik személyesen is találkozni az Alap által támogatott
civil szervezetekkel.

A fesztiválon közel nyolcvan,változatos területeken dolgozó szervezet
munkáját ismerhetjük meg. A beszélgetések, gyerekprogramok,
kiállítások, színházi előadások, koncertek, városi séták,
vetítések és játékok között mindenki megtalálhatja, ami érdekli,
függetlenül attól, hogy hány éves, honnan érkezik, és milyen
nehézségek és örömök jellemzik mindennapjait. A civil szervezetek és
munkájuk épp olyan sokszínű, mint a társadalom, amelyben élünk. Most
bárki megkérdezheti, kipróbálhatja, elkészítheti, végigjárhatja,
megnézheti, megtapogathatja-megszagolhatja, eljátszhatja, megvitathatja
mindazt, amire máskor nem nyílik lehetőség.

A részletes program itt található: https://norvegcivilalap.hu/fesztival

https://norvegcivilalap.hu//norvegcivilalap.hu/hu/fesztival

2015. május 13., szerda

Jogi segítség facebookon is!

A facebookon új csoportot hozott létre a Gyerecsak Egyesület annak érdekében, hogy a bennetek felmerülő jogi kérdésekre választ kapjatok. Várunk minden olyan nőt, anyát a csoportba, akiben bármi olyan jogi kérdés felmerült, amelyben segítséget vár, de nem tudja, hogy hol talál rá választ.

A csoport neve: Fiatal nők az anyák jogaiért, amelyet az alábbi linken érhettek el:

Fiatal nők az anyák jogaiért!


Csatlakozzatok bátran, és terjesszétek az ismerőseitek körében is, hogy van egy csoport a facebookon, ahol a jogi segítségnyújtásé a főszerep!


2015. május 11., hétfő

Újra otthont keres a vándorbölcső

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alapításának öt éves évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett együttműködő közösségek, civil szervezetek számára. Az évfordulóval megegyezően öt bölcső talált gazdára olyan közösségekben, ahonnan a legjobb pályázatok érkeztek. A Gyerecsak Egyesületet érte az a megtiszteltetés, hogy az öt bölcső egyikét megkaphatta.

Az egyesület által elnyert vándorbölcső februárban érkezett Nyíregyházára az akkor még pocaklakó Pákolicz Dézihez.


A bölcső az első kis lakója számára lassacskán szűkösnek bizonyul, így újra keresi gazdáját.  A pályázatra bárki jelentkezhet, akinek pici babája van, és szívesen ringatná, altatná gyermekét ebben a gyönyörűséges ringatózó fekhelyben.

A nyertes elnyeri a jogot arra, hogy gyermeke három hónapig élvezhesse a vándorbölcső kellemes nyugtatását. A bölcső Czotter András asztalosmester kezei nyomán készült, aki a legújabb munkáit úgy tervezte meg, hogy a szülőknek ne kelljen túl mélyre hajolniuk, mikor ringatják gyermeküket.


Jelentkezni lehet május 20. éjfélig az egyesuletgyerecsak@gmail.com e-mail címen
vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon.

Az eredményhirdetés május 25-én várható, a bölcsőátadás pedig előreláthatólag június 1-én, hétfőn fog megtörténni sajtónyilvános eseményként!