“Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.”
(Ady Endre: Az örök gyermekség)
„A szeretet, amellett, hogy jó érzés, olyan gyógyító erővel rendelkezik, hogy képes elindítani az öröm
folyamatát. A szeretet jótékony hatással van a testünkre is, ugyanis tágítja az ereket, megakadályozza a mérgek lerakódását és harmóniát teremt. Ma, amikor tele vagyunk értelmi tudást biztosító iskolákkal, nincs lehetőségünk arra, hogy megtanítsák nekünk az érzelmi tudást. Rengeteg az érzelmi analfabéta, és mára elfelejtettük, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, miért vagyunk itt, ezen a földön, és mi a dolgunk egymással. Elfelejtettük, hogy kölcsönös egymásrautaltságban se élni, se halni nem tudunk mi emberek egymás nélkül.”
Nem véletlen az idézet Bagdy Emőkétől, akinek minden megnyilvánulásából megtudhatjuk, mennyire fontos az érzelmi intelligencia személyes és közösségi életünkben. Egy nyíregyházi közösség az elmúlt héten megosztott egy eseményt egy internetes közösségi portálon, amiből kiderült, hogy bölcsődébe, vagy óvodába menő gyermekeiknek ballagást szerveznek, és volt, aki azonnal felhördült a hírre, feleslegesnek, nagyzolásnak minősítve azt. Más erről a véleményünk. Örömet okozni, szeretet adni és kapni, a tiszteletünket leróni, soha sem késő, és soha nem lehet időben elkezdeni. Mélységesen hiszem Csepeli György pszichológus azon állítását, mi szerint egy ember személyisége végleges alapokat kap a kisgyermek korai szocializációjában, és az első három év meghatározóan rányomja bélyegét arra, milyen ember lesz a gyermekünkből, az első hat év végére pedig nagyjából készen van minden képesség, készség, tehetség, csupán fejlesztés dolga, hogy mivé válik felnőtt korra. Óriási a felelőssége mindenkinek aki, 0-tól 6 éves korig a kisgyermekkel kapcsolatba kerül.
Az ötödik évében lévő Nyíregyházi Babaklub mára modellértékű kezdeményezéssé nőtte ki magát, hiszen a megyében egyedülálló babahordozó közösségként a kötődő nevelést részesíti előnyben a hagyományossal szemben. Alapvetően fontosnak tartja az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulását, olyan családokkal működik együtt, ahol ezt alkalmazzák, programjaikban együtt van édesanya, édesapa, időnként a nagymamák, nagypapák is, és maga az újszülött kisgyermek is.
A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési szemlélet, amelynek célja a gyermek és a szülő közötti erős, érzelmileg stabil kötődés kialakulása. A szülők nagy odafigyeléssel és empátiával fordulnak kisgyermekük felé, az igényeire azonnal válaszolnak, ezért is nevezik válaszkész nevelésnek.
A közösség alapítói (és mai napig tevékenykedő önkéntes anyukái) szerint a lelki, érzelmi szükségletek ugyanolyan fontosak, mint a testi szükségletek. Sőt, a kettő gyakran egybe is fonódik csecsemőkorban! Számukra prioritása van az érzelmi intelligencia megalapozásának és fejlesztésének, és senki ne gondolja, hogy könnyű ezt képviselni, hiszen erősek a hagyományok. A kisbaba érkezésekor az összes családi „felmenő”, nagyszülők, keresztszülők, kéretlenül is adják a tanácsokat. A kismamának, aki a kötődő nevelés mellé teszi le a voksát már várandósan, olykor küzdenie kell az igény szerinti szoptatás, a hordozás, az együttalvás gondolatáért, a válaszkészség remek, de nem kizárólagos eszközeiért. Mindezt azért, hogy segítse kisgyermeke érzelmi biztonságát.
Kívülről szemlélve tevékenységüket úgy vélem, küldetésük eredményes. A Nyíregyházi Babaklub első babái már ötévesek, kiegyensúlyozott, öntudatos, lelkileg egészséges gyerekek. Leginkább abban mások, mint klubon kívüli kortársaik, hogy tudják és merik elmondani, mit akarnak, érzelmileg kiegyensúlyozottak, magabiztosak, figyelnek másokra, teljesen természetes módon jól érzik magukat közösségekben, barátokat találnak mindenhol. Szabadok, tehetségesek, mert biztonságban nőni számukra azt jelenti, hogy nincs mitől félni, mert anya, apa ölelésében bármi lehetséges.
A Nyíregyházi Babaklub rendezvényein, (flash mob a Nyír Plázában, anyák napja a Kossuth téren, Nemzetközi Babahordozó Hét a város minden pontján) az ügy iránt érdeklődők találkozhatnak édesanyákkal, akik hihetetlen nagy magabiztosságot, önállóságot eredményező, stabil kötelékben élnek gyermekeikkel, akikkel közösségbe járnak, túráznak és kirándulnak, divatot teremtenek, sőt még táncolnak is babáikkal együtt. Eredményességük, kisugárzásuk érzékelhető, megtapasztalható, mert örömet ad annak is, aki közéjük tartozik, annak is aki csak barátkozik gondolattal, hogy kisgyermekét új pedagógiai, szülői szemlélettel indítsa el a „a nagybetűs élet” felé.
„Nagyzolás, divatmajmolás elköszönni egy közösségben felnőtt kétévestől? Meggyőződésem, hogy nem. Csak azoknak a szíve dobban együtt, akik néha átölelik egymást. Csak azok biztosak a szeretetben, akiknek kimondják, és akik kimondhatják másoknak, és csak az tud visszaköszönni, akitől elköszönnek. Ha nem mondjuk el, jó volt, hogy itt voltál velünk, ha nem értékeljük, hogy láthattuk egyik első mosolyodat, hallottuk az első szavaidat, neked szurkoltunk, amikor felálltál és járni kezdtél közöttünk, akkor honnan is tudhatnád, mennyire örültünk a társaságodnak, mennyire tiszteltünk benned minden újonnan megnyíló képességet, akkor honnan is tudhatnád mennyire szerettünk téged, és hogyan is hinnéd el, hogy visszavárunk? Búcsúzunk, hogy tudd, elengedünk, hogy visszatérhess, mert afféle „biztos pontként”, „otthonként” visszavárunk! A feltétlen szeretet a legtöbb, amit adhattunk neked, a sikerünket pedig annak köszönhetjük, hogy elfogadtad.”
Így szóltak a búcsú szavai pénteken délelőtt a Nyíregyházi Babaklubban. (Lehet ezen mosolyogni, lehet kommentelni, de az üzenetük világos: Ez működik!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése