„Mezőn, réten át a Parasztudvarban” III.

III.                  Az alkotó kedv felkarolása megtérül: állatsimogatástól a fakanálig.

Hét szakmai felkészültségét tekintve is eltérő, de személyiségében is egymástól különböző felnőtt foglalkozott a résztvevő gyerekekkel. A foglalkozást vezetők maguk is igen kreatív személyiségek, akik mind a kézműves foglalkozásokon, mind a bentlakásos programokon sokoldalúan hatottak a gyermekcsoportokra, és rendkívül jól modellezték a szülők számára, hogyan, mi módon tudják tehetséges gyermekeiket hosszú távon is segíteni. Sokan nem gondolnák, hogy a gyerekekkel együtt alkotni, játszani,illetve velük foglalkozni komoly szakmai kihívás is lehet. Jó képességű gyermeket felnevelni bizony nem magától értetődő mesterség!

Azt tapasztalták, hogy a gyerekek néhány százalékának képességei egy vagy több területen jelentős mértékben meghaladja a korosztályos átlagot. Felhívták a szülők figyelmét arra, hogy a kisgyerekekre két okból érdemes külön is odafigyelni: az egyik ok a tehetséges kisgyerek sajátos korai személyiségfejlődése, a másik a konkrét képességek és az azokkal szükségszerűen együtt járó igények jellege. Arra a közös megállapításra jutottak, hogy kiemelkedő szerepű a tehetségígéretek motivációja szempontjából a családi környezet támogató hatása, és ez egyúttal azt is jelenti, hogy a program nem zárul le véglegesen a projekt befejeztével.

Az „ott alvós”, együtt elvégzett  munka megtanította gyermekeik számára hogyan lehet a dolgok, műveletek között kapcsolatot teremteni, tervezni a következő napra, napszakra, vagy akár órára, bizonyítva, hogy a tevékeny és természet közeli élet mekkora örömforrássá válhat.

A tartalmilag kötött és irányított foglalkozásokhoz szervesen illeszkedett a szabadon választható egyéni vagy közös elfoglaltság, amely közvetve szintén irányított és szervezett foglalkoztatás volt.

Az együtt töltött idő alatt biztosították a gyerekek számára azokat a lehetőségeket is, amelyek a tehetséggondozásuk szempontjából semmit nem nyújtottak, de a feltöltődésüket, pihenésüket elősegítették.

A tervezettől eltérően, különleges terepet adott a közös cselekvésre a sütés-főzés, ami nemcsak élményekben, tapasztalatokban bővítette a családok minden tagjának képességvilágát, de tanított a munka együttes megszervezésére, munkamegosztási szerepek bevállalására is. A tűzrakás, főzési előkészületek, asztalterítés, mosogatás, pakolás műveleteibe a nagyobbacska gyerekeket is bevonták. Sokaknak az első megtapasztalási lehetőség volt arra, hogyan kell a szabadban tüzet rakni, üstben főzni, mezőn tálalni és fogyasztani az elkészült ételt.

„Mezőn, réten át a Parasztudvarban” II.

II.                    Kukoricamorzsolástól a mai gyermek foglalkoztatásáig

A program megvalósítása során kézműves foglalkozást tartottak gyermekeknek, segítő kézként önkéntes alapon szülők is résztvevők lehettek ebben, de volt tanácsadás szülőknek, foglalkozás a mezőn, réten /falun/ élő ember tájépítészeti hagyományairól. Kitűnő helyszínnek bizonyult egy lovas tanyán  a Bihari tanya, Nyíregyháza, Antalbokor, ami lovastanya és gazdálkodó tanyán ibrány Anna Vendégház, amelynek szomszédságában egy gazdálkodó tanya életét, működését tapasztalhatták meg a résztvevő családok és főként kisgyermekeik.

Az együttlét gerincét a gyermekekkel való közös alkotás öröme alkotta. Ez kiegészült a mezők, rétek növényeinek, virágainak megismerésével, sajnos a késő őszi megvalósulás miatt csak virtuálisan, szemléltetéssel, és a program apró kellékekeinek megteremtésével. A kiválasztott mese bemutatása, színpadra állítása mellett közösen mondókáztak, verseltek, énekeltek és meséltek. A gyerekek esténként kukoricát morzsoltak, nappal állatokat simogattak, az egynapos kisbárányok óriási élményt jelentettek a gyerekeknek, de állatokat is etettek a szálláshelyen. E folyamatban a résztvevő gyermek saját és társai képességeit ismerhette meg és gyakorlatban bizonyíthatta erősségeit. Olyan tapasztalati tudáson alapuló személyiségfejlődésre adott lehetőséget a program, amely beilleszkedési zavarokat is enyhíthetett néhány kisgyermek számára. Ugyanis az együttműködés a többiekkel magabiztosságot, bevállalható énképet adott, és ráadásul személyes kapcsolatokon, a társakhoz való kötődésen keresztül kézügyességet, képességet fejlesztett. A gyermek beilleszkedése könnyebb volt, mint családi, vagy óvodai környezetben, leküzdhette személyes hátrányait és alkalmazkodhatott a közösséghez, amely bentlakásos, zárt világával maradandóan hatott rá: segített eligazodni a világ dolgaiban. Gyerek résztvevőink új normákkal és szabályokkal találkozhattak, másfajta döntéseket hozhattak. Új gyermek és új szülői kapcsolatok születtek, mivel korábban nem ismert családokat is bevontak a projekt megvalósításába.

 A konkrét foglalkozások a tevékeny részvételen keresztül a természetes és mesterséges anyagokhoz, az alkotáshoz vitték közel a résztvevő gyerekeket. Mértéket tanultak, találkoztak különböző, korábban kidobásra ítélt anyagok újrahasznosításával.  Megismerték a népi öltözködés, viselet formakincsét is.  A varrástechnikák, az anyagokkal való munkálkodás és kísérletezés otthon korábban nem tapasztalt lehetőséget nyitott meg a gyerekek számára.

A projekt gerincét adó közösség a Nyíregyházi Babaklub volt ez úttal is. E közösség együttléteinek során  az óvodás kort a tehetséggondozás szempontjából alapozó kornak tekinti. Ez a gondolat irányadó volt számukra e projektet megelőzően is.

A tanyavilág ingergazdag környezetet teremtett a résztvevő kisgyermekek számára. Irányítottan ugyan, de engedték őket játszani, törekedtek a népi játékok megismertetésére.  Hagyták és segítették, hogy felfedezzék a vidéki életmódban rejlő gyermeki esélyeket, és támogatták őket abban, hogy felismeréseiket, élményeiket, tapasztalataikat új módon jeleníthessék meg. A szülőkben megerősítették, hogy fontos a diagnosztizáláson túl a tehetségek gondozása is.  Továbbá segítették őket abban, hogy tiszteljék  a 3–7 éves gyermek fejlődő személyiségét, felismertették velük, hogy gyerekük képességei fejlődését genetikai adottságaik, a belső fejlődés sajátos, egyéni törvényszerűségei és a környezeti hatások együttesen határozzák meg.

A Nyíregyház Babaklubban növekedő gyerekeknél már megtapasztalták korábban is, de e projekt során is, hogy mennyire nyitottak, kreatívak, közösségben együttműködők a közösségben felnövekvő gyerekek.. A tehetséges gyerek már kisgyermekként is hordozza a kiemelkedő képességűekre jellemző személyiségvonásokat, érzelmi mintázatokat és karakterisztikus viselkedésformákat. E programmal elő kívánták segíteni, hogy mind a gyermek, mind a szülő felismerhesse gyermeke adottságait, és a későbbiekben támogatni is tudja azokat.

A közös foglalkozások és a bemutató ürügyén valóban megtapasztalták a gyermekek, hogy mi rejlik az anyagokban, hogyan kel életre a természetben talált fa, kavics, szárított növény másként hasznosulva. A szülők megtapasztalhatták, hogy a házi állatok szerethető volta milyen mértékben segítheti a gyermekek világképét. A tevékenységek jó része egyedül is, illetve a projekt időtartama alatt otthon és a klubban is folytatható volt, ami előnyt jelentett a képességek folytán lemaradóknak. Teret adtak arra, hogy a gyermek aktív, különlegesen új dolgot alkosson, ne a megszokott szabályok szerint cselekedjék. A projekt teljes időtartamában prioritást élvezett a képességek közül a kreativitás, ami óvodás korban a  legszembetűnőbben a játékban ismerhető fel.

Éppen ezért kiemelt cél volt, hogy hagyják a gyermekeket játszani, önállóan alkotni, illetve ehhez adtak működő hátteret e programmal.

„Mezőn, réten át a Parasztudvarban” Nemzeti Tehetség Program valósult meg nyíregyházi gyermekek részvételével.

I.                   A szándék a természetközeli ember életmódjának megtapasztalása volt.

      Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet támogatásával valósította meg óvodáskorú gyermekek képességfejlesztésére irányuló majd féléves programját a Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú Egyesület.

      A program eredeti célja az volt, hogy a működési körükbe vont gyerekek felfedezzék a

      természetközeli ember mindennapi életét. Arra készültek, hogy működésbe hozzák a résztvevő gyermekek képességeit, kreativitását, valamint azokat az energetizáló, dinamizáló, motiváló és környezeti tényezőket, amelyek a gyermek tehetséggondozásának előfeltételei. E projekttel lehetőséget teremtettek arra, hogy a gyerekek végigjárják a paraszti élet természeti világát, megismerjék a földet megművelő, állattartó ember tevékenységeinek egyszerű, de sokrétűen érintő műveleteket, azok konkrét megtapasztalásával. A program célja a természethez kötődő ember arculatának, képességeinek megismerése, az állattartó gazdálkodással kapcsolatos ismeretek fejlesztése, a figyelem felkeltése a parasztudvar állatai és a velük kapcsolatos tevékenységek iránt.  Másodlagos, de ugyan olyan fontos szempont volt számunkra az ismeretek, tapasztalatok  sokoldalú feldolgozása  kézműves foglalkozásokon, valamint egy közösen kiválasztott mese, a háztartásban lévő textíliák, szövetek, anyagok újrahasznosításával együtt elkészített díszlet és jelmez elkészítésével előadott színpadi alkotásban. Törekedtek arra is, hogy megmutassák az ember természeti értékekhez való kötődését és szükségességét a mai gazdálkodó családok mindennapi kultúrájában.  Egy foglalkozás  kifejezetten a népi építészet hagyományainak ismertetésével foglalkozott, mert erre jó példát adott az elmúlt évben felépített ibrányi vendégház. A falvakban élő emberek újra és újra visszatértek a földhöz, a föld szeretetén alapuló munkához, és ehhez alakították képességeiket, tudásukat, ami aztán megnyilvánult alkatukban, lelkükben, szokásaikban, ruházatukban, és tárgyi világukban. Szerették volna, hogy a résztvevő gyerekek ráérezzenek minderre. „Mezei” programjuk mindezek autentikus és közvetlen felfedezésén alapult, és olyan képességeket fejlesztett, amelyeknek látszólag századunk globális gazdasági törekvései egyértelműen ellene hatnak, de meggyőződésük, hogy a mindennapi kultúrának van egy olyan szegmense, ami nélkül a mai ember képtelen megfelelően kapcsolódni természeti környezetéhez. Ezzel a  programmal ezt akarták erősíteni. Pedagógus, felnőttképző és pszichológus szakemberek irányították családok, felnőttek és gyermekek együttműködő részvételén alapuló szakmai programjait.