Ki szólhat bele a szülésbe?

A szülészeti mutatók korántsem ideálisak ma Magyarországon, és ez nemcsak az alacsony születésszám miatt mondható el, hanem a császármetszések egyre növekvő aránya miatt is. Ugyanakkor az elmúlt időszakban olyan örvendetes kezdeményezések indultak útjukra, amelyek ezeken a mutatókon javíthatnak, növelve ezzel az ellátás biztonságát, az anyák és újszülöttjeik testi-lelki jóllétét. Rist Lilla írása a Nők Lapja 2019.39. számából.

A szülés kimenetelét erősen befolyásoló tényező a várandós gondozás, amelyet ma a védőnők és a szülészorvosok együttesen végeznek. A várandós gondozás minőségét jellemzi, hogy milyen a koraszülések aránya, és azt kell mondanunk, hogy a 2016-os KSH-jelentés szerinti kilenc százalékkal nemcsak Európában, de önmagunkhoz képest sem állunk túl jól. A gyermeket vállaló nők egyre nagyobb részben számíthatnak arra is, hogy újszülöttjük császármetszéssel jön a világra. A 2011-es műtéti arányszám 2018-ra hét százalékponttal nőtt, 34-ről 41 százalékra, azaz majdnem egy-egy százalékkal évente. Ez a születésszámot is befolyásoló tényező, hiszen a statisztikai elemzésekből kimutatható, hogy azok a nők, akik első gyermeküket császármetszéssel hozták a világra, ritkábban vállalják a következő terhességet. A beavatkozást a legtöbb szülészorvos nagy biztonsággal végezhető műtétnek tartja, de többnyire azt is hozzáteszik, hogy csak kellő indokkal alkalmazható, mert összességében nagyobb kockázattal jár, mint a hüvelyi szülés, mind a magzatra, mind az anyára nézve. Az is igaz azonban, hogy nagyjából két óráig tart az érzéstelenítést is beleértve, szemben a vajúdás hosszú óráival, és ez lehetséges, hogy sokaknak könnyebbségnek tűnik. Ez azonban csak látszólagos, és nemcsak a műtét fizikai, hanem a lelki kockázatai miatt is, császármetszéssel ugyanis épp az az út vész el, amelyet a vajúdás kínál, és amelynek a végén – a biológiai és lelki változások következtében – a várandós nőből édesanya lesz. Természetesen az anyaság érzése a császármetszés után is kialakul, de ez a folyamat kevésbé egyértelmű, plusz lelki feladatot ró az anyára, mert a vajúdás alatti hormonális változások erre nem segítenek rá. Aki szeretne még többet tudni erről, olvassa el Michel Odent Császármetszés című könyvét.

ÉLES KÜLÖNBSÉGEK

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábban OEP) által lapunknak megküldött adatokból kihámozható, hogy pozitív változások is történtek, csökkent például a gátmetszések aránya, a 2011-es 62 százalékról 55 százalékra. Ennek a beavatkozásnak az elmaradása azt mutatja, hogy némiképp változott a gátmetszés szükségességének a megítélése, és talán azt is, hogy egy árnyalattal jobban bízunk abban, hogy a szülés folyamata egy olyan eseménysorozat, amelyet a természet elég nagy biztonsággal munkált ki az evolúció évezredei alatt. Persze rögtön hozzá kell tennünk, hogy a mutatókban és a szülészeti ellátás szemléletében óriási különbségek vannak az egyes szülészeti osztályok között. A gátmetszéses arányszámot vizsgálva például találhatunk olyan magyarországi intézményt, ahol ez 17 százalék, például a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban, és olyat is, ahol 75 százalék (Szegedi Tudományegyetem). Ehhez hasonlóan éles különbségek mutatkoznak az újszülött ellátás módjában, az anyatejes táplálás, a hozzátáplálás kérdésében, a szülési pozíció megválaszthatóságának kérdésében, és annak megítélésében, mikor van szakmailag szükség a császármetszésre. A szülészeti osztályok között abban sincs egységes álláspont és gyakorlat, hogy a szülésznőknek milyen szerepük és feladatuk van a szülés körül. Az ellátásnak ez a kiszámíthatatlan változékonysága az, ami – úgy tűnik – a legnagyobb traumát okozza az édesanyáknak. Legalábbis erről számolt be Fazakas Pálma, az EMMA Egyesület elnöke. A szervezet 2015 szeptembere óta működtet telefonos segélyvonalat olyan anyák számára, akik a szülővé válás útján kérnek segítséget.

– A legtöbben a rendszer átláthatatlanságától szenvednek – mondja. – Amikor az anyák a szülésükre készülnek, sokszor érzik azt, mintha egy sötét erdőben bolyonganának, mert fogalmuk sincs, hogy az egyes osztályokon mire számíthatnak. Nem tudják, milyen protokoll szerint fogják őket ellátni. Ilyen körülmények között természetes, hogy ragaszkodnak a választott orvosukhoz. A problémát azonban az jelenti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ezzel valóban növelik a biztonságukat. Egy 2014-es magyar kutatás szerint, amit egyébként egy amerikai szülész-nőgyógyász készített, a nők 78 százalékának volt választott orvosa. Azoknál, akik ilyen orvossal szültek, 48 százalékban végződött a szülésük császármetszéssel. Akik nem választottak orvost, ez az arány sokkal kevesebb, mindössze 33 százalék volt.

– A telefonon segítséget kérő nők másik nagy csoportja azok közül kerül ki, akik azt sérelmezik, hogy nem lehetnek együtt újszülött gyermekükkel. Összességében sokat segíthetne, ha a vajúdó nőt a szülés és a gyermekágyas időszak alatt is olyan szülésznő kísérhetné, aki őt jól ismeri. Már ezzel csökkenthető lenne a bizonytalanság és a traumatikus szülésélmény lehetősége. Mi most kezdjük országszerte kiépíteni az EMMA Műhelyek hálózatát, és ehhez várjuk az olyan anyák jelentkezését, akik éreznek magukban erőt és késztetést a szervezéshez, a tapasztalatok megosztásához.

…