2020. január 27., hétfő

Születés: ünnep?

Minden harmadik baba otthon is megszülethetne, ezzel szemben nemhogy az otthonszülés, de még a természetes szülés is indokolatlanul kevés. Miért egyeznek bele az anyák a császármetszésbe akkor is, amikor az nem is lenne feltétlenül szükséges? És mit gondol egy keresztyén orvos a lombikbébi-eljárásról? Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász szakorvossal beszélgettünk.

Huszonöt év alatt mindössze két olyan szenteste volt, amelyet teljes egészében a saját családjával tölthetett, mégsem mondta soha a pácienseinek, hogy ha karácsonykor szülnek, akkor nem megy be hozzájuk a kórházba. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász ma már meddőségi vizsgálatokkal és terápiával, valamint terhesgondozással foglalkozik. Büszkén mutatja egy nemrégiben született baba fotóját, akinek az édesanyját ő kísérte végig a terhesség ideje alatt. Amikor felsorolja, miért volt komplikált a babavárás időszaka, az is kiderül, hogy egy alapbetegséget hordozó és már nem fiatal anya teljes körű kivizsgálására, valamint a magzat egészségének utánkövetésére nem tudnak mindenhol ekkora gondot fordítani.
Gondolhatnánk, hogy a mai technikai feltételek mellett ilyesmi nem történhet meg, pedig olyan támogató kórházi vezetésre is szükség van, amely a páciensek érdekeit tartja leginkább szem előtt. A Budai Irgalmasrendi Kórházé ilyen – állítja a szakember. Ám a felszereltség sem minden: Tolnay Lajos szerint a szülések egyharmada szerinte történhetne otthon is. „Mindig vannak aktuális trendek, amiket egyedül üdvözítőnek tartanak, de az is tény, hogy a technicizálódás nem eredményezett akkora változást a szülés biztonságában, mint amennyit ennek javára írnak jóvá. A szüléstől számított 168 órán belüli magzati haláleseteket szokták mértékadónak tartani, azonban a statisztikát valójában a koraszülött-ellátás fejlődése javította. A császármetszések számának növekedése a korai magzati halálozással kapcsolatban semmilyen pozitív változást nem eredményezett. Nem lett kevesebb koraszülött és nem lett ettől a szülés sem biztonságosabb.”
Kinek éri meg a császármetszés?
Magyarországon a műtéti szülések országos aránya a tavalyi évben átlépte a negyven százalékot, a tendencia egyértelműen emelkedő – erről a Válasz Online írt nemrég a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő legfrissebb jelentése alapján. Ez nemzetközi viszonylatban is kétségkívül magas arány. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e ennyi császármetszésre, Tolnay Lajos szerint a válasz egyértelmű: nincs. „Azokban az országokban, ahol nem ennyire orvosközpontú a szülészeti ellátás, mint Magyarországon, a szüléseket szülésznők vezetik, sokkal alacsonyabb a császármetszések száma a spontán szülésekhez képest” – fogalmazott.
Itthon harmadával kevesebb gyerek születik hétvégéken és ünnepnapokon, mint egy átlagos hétköznap. Ennek több oka is van: a szülés mesterséges megindítása révén a szülés tervezhető, rövidebb ideig tart – szemben az akár 12 órát is igénybe vevő első, természetes úton végbemenő szüléssel. Nincs annyi orvos, aki ennyi hosszú szülést levezetne, és az újabb orvosgenerációk már nem feltétlenül ismerik azokat a szakmai fogásokat, amelyeket még a nagy öregektől el lehetett tanulni, vagy amelyeket a középkorosztály még tudatosan kipróbált és gyakorolt éles helyzetben – sorolta. „A szülés során előálló veszélyes helyzetek megoldása a szövődmények elkerülése érdekében korábban nagy, klasszikus szülészeti gyakorlatot igényelt. Ma császármetszést alkalmazunk. A császármetszésnek ma már kialakult, jó technológiája van és alacsony a szövődményi rátája – legalábbis ezt gondoljuk róla. Ha egy orvos megtanulta a fortélyait, akkor ezzel számos szüléssel kapcsolatos technikai nehézséget meg tud oldani. Ugyanakkor sem az anyának, sem a gyermeknek nem ez az érdeke. Egymástól független felmérések ma már egyértelműen bizonyítják, hogy azoknak a gyerekeknek, akik császármetszéssel születtek, sokkal sérülékenyebb az immunrendszere, az idegrendszere és az endokrinrendszere, hiszen nem küzdik végig azt az utat, amit a természetes szülés során igen. Lehet, hogy jól mutat egy császáros gyerek, mert olyan, mint egy kis üde pihe, de a valóságban számolni kell a császármetszés adta egérút későbbi következményeivel.”
Ilyenek pedig az anyák számára is adódhatnak bőven, csak erről nem világosítják fel őket kellőképp – állítja az orvos. „A kockázati tényezők közé tartozik a későbbi hegszétválás, a hegben megtapadó következő terhesség vagy meddőséget okozó krónikus heggyulladás, melyekről nem mindig világosítja fel őket a beavatkozást végző orvos.” A legfőbb oka annak, hogy az anyák beleegyeznek a császármetszésbe szerinte az, hogy félnek a szüléstől. A legbiztonságosabb megoldásnak sok esetben nekik is a császármetszés tűnik.
„Asszonyok, ne féljetek!”
A szüléssel kapcsolatos félelmeket oldaná, ha az asszonyok tisztában lennének azzal, kik ők, kinek teremtette Isten őket – véli a keresztény szülész. „Egy asszonyban természetszerűleg benne van minden testi-lelki adottság, ami ahhoz kell, hogy egy gyermek megfoganjon benne, ki tudja hordani és meg tudja szülni a gyereket, és a következő másfél-két évre a szoptatással olyan lehetőséget biztosítson a számára, ami nemcsak a túlélését, de a jólétét és a lelki fejlődését szolgálja.”
Sokat segítene az is, ha az idősebb generáció átadná a szüléssel, a gyermekgondozással, az anyasággal, apasággal és nem utolsósorban a házassággal és a szexualitással kapcsolatos tudnivalókat a gyermekei, unokái számára. Ezek a beszélgetések azonban a felvilágosító órákra korlátozódnak, amelyek jobbára arról szólnak, hogy megtanítsák a fiatalokat védekezni, ha már egyszer úgyis elkerülhetetlen, hogy már tizenévesen szexuális életet éljenek. „Hazánkban még mindig negyvenezer magzatot abortálnak évente. Az összes terhességmegszakítás több mint 15 százalékát 18 év alatti kamaszokon végzik. Nekik elsősorban nem fogamzásgátló szerre lenne szükségük, hanem megértő, elfogadó, szerető édesanyára.”
Tragikus, hogy miközben ilyen magas az abortuszok száma hazánkban, az első gyermek megszületése átlagosan öt évvel tolódott ki egy emberöltő alatt – mutatott rá. „A nyolcvanas évek végén a nők átlagosan 22-23 évesen szülték az első gyermeküket, ma ez az átlag 27-28 éves korra tehető. Így már számolni lehet azzal, hogy sokkal kisebb az esély a nagycsaládok létrejöttére, nem is szólva az anyai életkorral növekvő egészségügyi kockázatokról.”
„Nagyon örülök annak, hogy az apák egyre többször jönnek az anyukával, nem csak az első gyermek születésekor és nem csak akkor, amikor az ultrahangon meghatódva látják, hogy tényleg érkezik a kis trónörökös. Látszik, hogy ezek a párok összezártak, és nekik ez közös projekt. Ezek a férfiak készülnek az apaságra. Ma nagyon kevés fiú tud úgy felnőni, hogy látna maga előtt férfi- vagy apamintát. Akár a gyülekezeti férfiak, férjek, családapák is lehetnek minták. Férfiak, akik vállalták, hogy egy jó ideig nem cserélik le az autójukat, vagy nem költöznek nagyobb lakásba, mert a fizetésük épp annyira lesz elég, hogy a családjukat fenntartsák.  Bizonyságtevőkre lenne szükség a nők között is, akik elmondják, hogy hosszabb időszak kihagyásával is folytatódhat a karrier, vagy később is lehet reménységgel telve az elejéről kezdeni egy-egy szakmát.” 
A szakmai felkészültségen túl az orvoslásban is a kommunikáció a legfőbb kihívás – ismeri el az orvos. „Nem elég jól ismerni a szakma fortélyait, de olyan módon kell kipuhatolnom, mi lehet a baj, hogy azt a páciens ne érezze se tolakodásnak, se szeméremsértőnek. A nőgyógyászati vizsgálat nem leányálom, nem olyan, mint amikor bemegyünk egy cukiba és eszünk egy tortát. Ott egy nőnek fel kell tárnia magát fizikailag, lelkileg, a legbelsőbb titkait megosztania, miközben ruhátlanul kell mutatkoznia az orvos előtt. Ezt fel kell tudnom oldani, hogy ne azt érezze, hogy ő kiszolgáltatott, hanem hogy én az ő egészségét szolgálom. Tehetem ezt humorral is, de őt magát mindenképpen tisztelnem kell.”

Keresztény Családi Centrumot hoztak létre
Másfajta rendszert eredményez az orvoslásban, ha a szakembergárda és a kórház vezetése bibliai értékek mentén hoz szakmai-etikai döntéseket. Tolnay Lajos sosem végzett művi abortuszt. Korábbi munkahelyén több kollégája is az ő példájára hivatkozva vonult vissza a művi abortusz végzésétől, jóllehet sohasem akarta meggyőzni őket erről. Állítja: minden munkának hatása van az emberre, és az az orvos, aki életében több ezer magzatelhajtásban részt vett, nem teheti fel a kezét azzal, hogy ő csak a munkáját végezte. Jó hír, hogy sokan vannak, akik e nélkül a teher nélkül szeretnék végezni a munkájukat.
A Budai Irgalmasrendi Kórházban, ahol református orvosként dolgozik, nemrégiben nyílt meg a Keresztény Családi Centrum, amelynek szakembergárdája élethosszig tartó egészséget szeretne biztosítani a női pácienseknek, olyan szakmai háttérrel, amely lehetővé teszi, hogy egy épületen belül lebonyolíthassanak minden vizsgálatot. Az átfogó állami beruházás részeként a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában új szülészeti és nőgyógyászati egységet létesítenek, ahol koraszülött-, illetve gyermekellátás is lesz majd, az Irgalmasrendiben pedig 2020 végére megnyílhat az a nőgyógyászati részleg, ahol operálni is lehet. „Az esetek nagy részében van lehetőség arra, hogy helyreállítsuk a termékenységet gyógyszeres vagy más, egyszerű műtéti beavatkozással. Ehhez, persze, korszerű készülékek és eljárások kellenek, ami szintén biztosítva lesz. Szeretnénk gyermeknőgyógyásszal bővíteni az orvosi csapatunkat, ismeretterjesztő előadásokat tartani serdülőkorúaknak, támogatni szeretnénk azokat a családokat, amelyek fejlődési rendellenességben vagy más betegségben szenvedő gyermeket viselnek, szociális vagy más egészségügyi okból fokozottabb odafigyelést igényelnek. Szeretnénk segítséget nyújtani a változó kori panaszok ellen is. A Budai Irgalmasrendi Kórház fenntartója a Magyar Katolikus Egyház, így a termékenységet elősegítő vizsgálatokkal és eljárásokkal, valamint a születésszabályozással kapcsolatban a pápai enciklikák által tett ajánlások szerint járunk el. Nem végzünk abortuszt, inszeminációt vagy lombikbébi-eljárást, ehelyett olyan referenciakórházzá szeretnénk válni, ahol a meddőség kiváltó okainak feltárására és kezelésére fektetjük a hangsúlyt. Még ha a lombikeljárás képes is ezeket az akadályokat átlépni, a gyógyítható alapbetegségek továbbra is megmaradnak és megnehezítik a várandósság időszakát. Ráadásul óriási tőkebefektetés és innováció zajlik ezen a területen, aminek csak akkor térül meg az ára, ha elegendő fizetőképes kereslet van rá. Hála Istennek, az országunk megengedheti magának, hogy támogassa ezt az eljárást, de sokszor olyanok is bekerülnek a programba, akiket más módon is hozzá lehetett volna segíteni a teherbeesés lehetőségéhez, sokkal kisebb kockázatok árán és sokkal kisebb költségen. Mindazonáltal, az anyaméh gyümölcse ma is jutalom, Isten ajándéka minden termékenységet elősegítő eljárás során megfogant élet is. Fontos, hogy mindenki saját lelkiismerete tisztasága szerint, szabadon vegye igénybe a szükséges lehetőségeket. Tény, hogy a lombikeljárás sok etikai kérdést felvet, de az a reményem, hogy a technológia fejlődésével néhány éven belül ezeknek a jelentős része meg fog oldódni.”
Forrás: parokia.hu

2020. január 24., péntek

„Egy normál szülésnél nincs orvosi teendő”

Bálint Balázs az egyik legnépszerűbb magyar szülészorvos, akinél hosszú sorban állnak a kismamák. Édesapja örökségeként viszi tovább az „otthonszülés a kórházban” elvét és gyakorlatát négy budapesti munkahelyén. Elnyerte a Kopp-Skrabski egyéni díjat, és ugyanaznap országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelővé választották.


– Hivatásod és természetes szüléspártiságod köztudottan családi örökség. Egyértelmű volt a pályaválasztás?
– Voltak más terveim is: jogász, lelkész és régész is akartam lenni, de mindig a szülész-nőgyógyászat maradt a prioritás. Édesapám és nagybátyám is szakmabeli, az egyik fiam is orvosnak tanul. Az én sorsom talán azért is alakult így, mert édesapám – aki példakép is számomra – gyakran bevitt magával a kórházba, ahol megnézhettem az újszülötteket, s ez maradandó élményt jelentett.
– A Szent Imre Kórházban kezdtél el dolgozni, ahol édesapád is. Azonnal átvetted az ő szemléletét?
– Akkor még a Szent Imrében is erősen jellemző volt a medikalizáció, ami máshol még mindig általános – amire szükség is van, csak nem ilyen mértékben. Így megtanultam a hagyományos szülészetet is, de közben otthon sokat hallottam másfajta szülési technikákról és a psziché fontosságáról a várandósság és a szülés alatt.
A természetes szülés egyébként sosem volt a kórház húzóágazata, csak kívülről tűnhetett úgy, hogy nálunk éjjel-nappal „alternatív” szülés zajlik. Két-három ilyen szemléletben dolgozó orvosnál és bábánál nem volt több, és ma sem vagyunk sokkal többen. De ez a kis csapat nagy szaktudással vállal például faros szülést és császármetszés utáni természetes szülést is.
Láttam tehát mindkét oldalt, ezért nem lepett meg, amikor a statisztikákon alapuló ún. evidence-based kutatások is megerősítették: a háborítatlan szülés jó és veszélytelen. E kutatások mindenhatóságát egyébként némileg megkérdőjelezem, mert egy adott ember egy adott szülése esetében nemcsak a statisztikákra, hanem a megérzéseinkre is hallgatnunk kell. Ugyanakkor nagyon fontosak, hiszen kimutatták:
Ha egy szülés spontán indul, ha az anya megválaszthatja a testhelyzetét, ha mellette lehet egy általa választott kísérő, ha nincsenek rutinbeavatkozások (ha az első három feltétel teljesül, akkor ezekre eleve ritkán kerül sor), és ha a baba minél többet együtt lehet az anyával a szülés után közvetlenül és a gyerekágyas időszakban – akkor a szülés nagy valószínűséggel komplikációmentesen fog lezajlani, a baba egészségesen jön világra, az anya felépülése gyors lesz.


És lesz egy olyan szülésélménye, amely után nagyobb valószínűséggel vállal újabb gyermeket – vagyis ez egy komoly demográfiai tényező is.

– Ha a háborítatlan szülés ennyire egyértelműen és igazoltan jó dolog, miért nem követik ezt mindenütt?
– A magyar rendszerben a felelősség az orvosé. És ha már az egyetemi képzés során arra kondicionálják őt, hogy életeket mentsen, azaz beavatkozzon, majd pedig a szakmai gyakorlat során is ezt látja élőben, akkor bizony ez lesz a sajátja. Édesapám sokat mondó hasonlata szerint az anya számára a várandósság és a szülés olyan, mint egy virágos mező, az orvos számára viszont ugyanez egy aknamező. E nézőpontbeli különbséget nagyon nehéz összeegyeztetni. Főleg akkor, ha semmi másra nem tanítják meg az orvosokat, minthogy aknakeresővel közlekedjenek.
Vészhelyzet esetén természetesen be kell avatkozni, de egy normál szülésnél nincs orvosi teendő.
A hagyományos szülészorvosi szemlélet kialakulására jó példa, hogy a szakorvosképzésem elején kollégáim még kíváncsisággal hallgatták szentimrés „alternatív” szüléstörténeteimet. Öt év múlva ugyanerre azt mondták: milyen veszélyes. Másik példa: a rezidens időszakát nem nálunk kezdő tehetséges fiatal kolléga, kétujjnyi méhszájnál burkot akart repeszteni, de nem tudta megmondani, miért.
A szülésnél ott vannak még a szülésznők, akiket gyakorlatilag orvosasszisztensnek képeznek ki és arra is használják őket. Ez így nem jó. Ezért is javasoltam, hogy az orvosképzésben legyen több gyakorlat, a szülésznőképzés pedig váljon kétlépcsőssé, és a másodikban (a mesterképzésen) kizárólag gyakorlati oktatás legyen.
– Sok javaslatot tettél már, például a családbarát szülészetekkel és az ambuláns szüléssel kapcsolatban is.
– Tizenvalahány éve mondom ugyanazt, s mostanra úgy tűnik, nem feleslegesen: egyre inkább meghallgatásra találnak a javaslataim. Legutóbb az, hogy a családbarát szülészeti pályázatokon eszközbeszerzésre csak akkor kapjon támogatást egy kórház, ha a munkatársak minél nagyobb részét elküldik a szemléletváltáshoz szükséges továbbképzésre: nem-gyógyszeres fájdalomcsillapításról szóló kurzusra, kommunikációs tréningre, perinatális és szoptatási szaktanácsadó képzésre.
Csak így van remény arra, hogy nemcsak a Szent Imre Kórházban szülő nők élhetik meg a természetes szülés élményét, hanem egyszer majd mindenki ebben az országban.

A szakfelügyelőséget is azért pályáztam meg, mert a hivatalosan előírtakon túl gyakorlatilag ugyanazt kell tennem, amit korábban önkéntesen: javaslatokat a hagyományos szülészeti szemlélet megváltoztatására.

– Sokan az ambuláns szülésben látják az anya- és bababarát szülések lehetőségét.
– Támogatom az ambuláns szülés bevezetését is a szülészeti medikalizáció csökkentéseként. A szakpolitikusok is támogatják, de a gyermekorvosok jogosan féltik a kórházi ellátásból korábban kikerülő babákat, hiszen van olyan település, ahol házi gyermekorvos sincsen. Kötelező képzéssel, családi otthonokba kijáró neonatológusokkal ez megoldható volna, de ez még a jövő zenéje. Emellett fontosnak tartom a felvilágosítást, ezért gyakran vállalok ilyen jellegű előadásokat is, határon túl is. A nők óriási kompetenciavesztésen mentek keresztül, amióta nem nagycsaládokban élnek, ahol a szülés és a kisgyermekgondozás az élet természetes része volt. Egyre többen tájékozódnak a lehetőségeikről és jogaikról, de még mindig sokan vannak, akik azt sem tudják, hogyan jön létre egy kisbaba.
– A természetes szülés népszerűsítésért vállalsz annyi „terepmunkát”? Hogyan egyezteted össze a sok elfoglaltságodat?
 Kondor Kata, aki a szememben a világ legjobb bábája, egyszer azt mondta:
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak évi 100–120 nőnek adjuk meg a természetes szülés élményét.
Ezért vállaltam a szakfelügyeletet, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórházban működő nőgyógyászat és a Bethesda Gyermekkórházban létrejövő referenciaszülészet szakmai hátterének kialakítását is, amelyek majdani vezetésével is megbíztak. Ha ezek elindulnak (várhatóan két év múlva), át kell majd gondolnom a vállalásaimat, de addig teszem a dolgomat mindenhol – az édesapámmal és nagybátyámmal alapított Gólyafészek Születésközpontban is. Ütközés miatti döntési helyzet persze előfordul: a babák nem akkor érkeznek, amikor nekem megfelelne, én viszont soha nem sürgetek meg egy szülést csak azért, mert dolgom van máshol, így néha lemondok egy rendelést, esetleg lemaradok egy másik szülésről… Nem mindig könnyű a döntés, de ha egyszer eldöntöttem, nem vívódom tovább, a másik lehetőséget elengedem. Hívő keresztény vagyok, ami a döntésekben és a kiégés ellen is segít.
– Ha már hit és kiégés, azon kevés nőgyógyászok egyike vagy, aki soha nem végzett abortuszt. Ezt lehetséges?
– Igen.
A jelenleg hatályos törvények szerint egy állami kórházban elég egyetlenegy olyan csapatot felállítani, amely a terhességmegszakítást el tudja végezni. Egyházi fenntartású kórházakban pedig ilyen jellegű ellátási kötelezettség egyáltalán nincs.
– Még nem is beszéltünk a családról, a cserkészetről és az egyházközségi munkádról...
– És a feleségemről sem, aki nélkül mindez nem működne. Zsuzsával még az egyetemen ismerkedtünk meg és 23 éve házasodtunk össze. Három gyermekünk mellett a gyermekradiológiát választotta, ami az orvosi munka örömét és a családanya szerepét is biztosítja számára. Együtt dolgozunk a Gólyafészek Születésközpontban, de másokkal együtt vele alapítottuk a pátyi cserkészcsapatot, amely mára már 155 fős. Valószínűleg előbb-utóbb megint kitalálunk valami új közös projektet. Számunkra nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, egymást meghallgassuk, mindent megbeszéljünk, mert ez a jó házasság alapja.
Forrás: kepmas.hu

2020. január 20., hétfő

Egy szülés valódi ára 2.

A hálapénzről szóló sorozatunk 1. részében áttekintettük az egészségügy egészét emésztő jelenséget, most a szülészeti ellátás felé fordulunk: hogyan zajlik ma egy átlagos kórházi szülés Magyarországon?

Milyen szerepet játszik ebben az orvosoknak csúsztatott boríték?


Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon minden bizonnyal a hálapénz, melyet a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében, vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Korrupcióról beszélhetünk akkor is, amikor az orvosok és gyógyszergyártók viszonya hatással van arra, milyen receptet kap a beteg, vagy amikor az orvosok magánpraxisában is megforduló páciensek elsőbbséget élveznek az állami intézményekben azokhoz képest, akik csak a TB-finanszírozott ellátást veszik igénybe. Érdekes módon az egészségügynek pont az az egyik legkevésbé átlátható szegmense, amelyben jórészt egészséges emberekkel foglalkoznak: a szülészeti ellátórendszer.
A terhesgondozás, szülészeti ellátás során elmosódnak a magán- és az állami finanszírozású szektorok határai, szinte kimondatlan szabállyá válik, hogy a szülés után az orvosnak jár a boríték, de gyakran a szülésznők, csecsemős nővérek is részesülnek hálapénzben. Ez a gyakorlat annak ellenére tartja magát, hogy a magyar nők gyakran számolnak be tiszteletlen bánásmódról, a beleegyezésük nélkül végrehajtott beavatkozásokról. A hálapénz jövedelmi alapú egyenlőtlenségeket teremt, mivel hatással van az ellátás minőségére: egy 2017-es kutatás szerint azok a nők, akik fogadott orvossal szülnek és a legtöbb hálapénzt fizetik, nagyobb elégedettségről számolnak be. Másfelől viszont több orvosi beavatkozásban is részesülnek - érdekes módon a szülészetben olyan helyzet alakult ki, amelyben egészségügyi szempontból akár jobban is járhatnak azok, akik nem fogadnak orvost (és nem fizetnek hálapénzt). 

Egészségügyi korrupció Magyarországon: az alapok

Az Európai Bizottság megbízásából legutóbb 2017-ben jelent meg olyan felmérés az egészségügyi rendszerekben megfigyelhető korrupcióról, amely az Unió összes tagállamára kiterjedt. A beszámolóban ismertetett megjelenési formák közül Magyarországon az egészségügyben keletkező adatok átláthatatlansága, az egészségügyi reformokról való nyilvános kommunikáció hiánya, a hálapénzfizetés, az orvosok kettős praxisai és a közbeszerzések átláthatatlansága a legjellemzőbb. Mindez, ha az egészségügyi korrupció kiterjedtségét mérjük, európai szinten a negyedik helyre elegendő - csupán Románia, Lettország és Görögország előz meg minket. A hálapénz-fizetésre Magyarországon jellemző, hogy nem csupán a hála kifejezéséről szól. Sokkal inkább egy szolgáltatásért járó fizetség, amely a források és szolgáltatások egyenlőtlen elosztását eredményezi az egészségügyben, betegek közötti egyenlőtlenséget és elégtelen ellátást okozva. Átláthatatlanná teszi az egészségügyi rendszer finanszírozását és csökkenti a rendelkezésre álló, az egyének társadalombiztosítási hozzájárulásából származó források elosztásának hatékonyságát is.  
Ha a jelenség kialakulásához akarunk visszanyúlni, segít a hálapénz angol nyelvű megfelelője, az “informal payment” (“nem hivatalos fizetség”): ilyet általában azok fizetnek, akik egyébként hivatalosan jogosultak lennének a közfinanszírozott egészségügyi ellátásra. A hálapénz korai formái évszázadok óta kísérik az orvosok tevékenységét, hiszen már a középkorban is születtek szerződések városok, vármegyék és orvosok között a lakók ellátására. A ma ismerős hálapénzrendszer Magyarországon az ingyenes ellátásra jogosultak körének bővülésével párhuzamosan alakult ki, azaz a szocializmus idejére tehető. 1948-ban államosították az addigi magánbiztosító intézeteket, 1950-től állami feladattá vált a betegek és balesetet szenvedők ellátása, 1975-ben pedig állampolgári joggá vált az ingyenes egészségügyi ellátás. A magánegészségügy felszámolásra került, az alacsony orvosi bérek miatt viszont elterjedt a korrupció, amelyet nem tiltott az állam, ellentétben például Kelet-Németországgal. Ennek az egyik oka az lehetett, hogy a rendszerhűségért cserébe a hálapénzrendszer a szocialista hiánygazdaság kompenzációját kínálta, biztosította az orvosok mellékkeresetét és fokozta autonómia-érzetüket is. A betegek pénz helyett gyakran tárgyakat, szolgáltatásokat vagy előnyösebb pozíciókat kínáltak az orvosoknak, ez a mechanizmus segített bebetonozni a ma is jellemző erőteljes hierarchizáltságot az orvostársadalomban. A "hálapénz-szindróma" pedig azóta is itt van velünk. 
A rendszerváltás után megjelentek a piacon a magán-egészségügyi szolgáltatók és az önkéntes egészségpénztárak, ám ennek ellenére sem szűnt meg a hálapénzfizetés (és -elfogadás) gyakorlata. Ehelyett a kettős praxisok átláthatatlan rendszere alakult ki, amelyben egy beteg ellátása gyakran a magánpraxisban kezdődik, ahol jó esetben számlát is kap erről, a szolgáltató pedig adót fizet utána, nagyobb beavatkozásokat viszont közkórházban végez el ugyanaz az orvos hálapénzért cserébe. Ennek egyszerű oka van: még ha a magánrendelőből nem is hiányoznak a szükséges eszközök és teljesülnek a személyi, környezeti feltételek, az állami kórházban mindezt a köz finanszírozza - nem mellesleg adózni sem szükséges a láthatatlan jövedelem után. 
NO "PARA"?
Arra vonatkozóan, mennyit fizetünk évente hálapénzként társadalmi szinten, nincs pontos adat, hiszen a szürkegazdaságban nehezen mérhetők a pénzmozgások, így csak a betegek és hozzátartozóik bevallását vették alapul az elmúlt évek kutatásaiban. A KSH legutolsó, öt évvel ezelőtti felmérése évi 8,3 milliárd forintra, egy TÁRKI-kutatás már 20 évvel ezelőtt is 33 milliárd forint környékén becsülte ezt az összeget. Néhány magán-egészségpénztár és a Corvinus Egyetem munkatársainak közös, 2009-es felmérése szerint pedig akár több, mint 70 milliárd forintra is rúghat az éves hálapénz-mérleg. Összehasonlításul, ezen összeg - amelynél ma, hasonló módszertannal biztosan többet mutatna ki egy kutatás - megegyezik az állami egészségügyi ellátórendszer teljes adósságával
Az egészségügyi szakemberek különböző mértékben részesülnek az így kifizetett összegből: a legtöbbet a kórházi orvosok kapják, de köztük is jelentős eltérések vannak aszerint, hogy mi a szakterületük (sebészek, szülész-nőgyógyászok kaphatják a legnagyobb összegeket) és milyen pozíciót töltenek be a kórházi hierarchiában. A rangsorban elfoglalt hely a hálapénzzel összefüggésben hatással van a fiatal szakorvosok, rezidensek tudásszerzésére is, hiszen az idősebb kollégáik az alapbéren felüli jövedelemhez való ragaszkodás miatt gyakran nem engedik át nekik azokat a beavatkozásokat, amelyekért pénzt remélnek. Nem véletlen, hogy pont a 35 év alatti orvosok hagyják el a legtöbben az országot és az sem, hogy a közelmúltban pont a fiatalok felől jelentek meg hálapénzmentes egészségügyet követelő hangok. 2015-ben fiatal szegedi orvosok alapították meg az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport (ma már Újratervezés néven működik) és a 2016-ban alakult Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete célkitűzései között szerepel a hálapénzmentes ellátás is.
1451870_halapenz-08-mo.jpg
 Az orvosok új, hálapénzt ellenző csoportjait az elmúlt években az hívta létre, hogy az állam és a meglévő szakmai szervezetek nem tettek hatékony lépéseket a korrupció csökkentésére. Az érvényes jogszabályok ma sem tiltják a hálapénz elfogadását, csupán a körülményeit szabályozzák: csak akkor nem számít bűncselekménynek, ha az orvos a kezelés, műtét, vagy szülés után, kérés nélkül részesül benne. 2012 óta a szabályozás helyi szinten, kórházanként változik: a munka törvénykönyvének módosítása miatt a kórházigazgatók jogkörébe tartozik a paraszolvencia elfogadásának engedélyezése. Az állami egészségügyben dolgozó szakemberek alacsony fizetései miatt pedig az intézményvezetők érdekeltté válnak ebben, hiszen a hálapénz segít az orvosokat, ápolókat, szülésznőket a közszférában tartani, ami a szakemberek alacsony létszáma miatt elengedhetetlen a működéshez. Hasonlóképp a jogalkotók sem tettek lépéseket a gyakorlat visszaszorítására, hiszen a lakosság kipótolja így az egészségügyi szakdolgozók fizetéseit anélkül, hogy a költségvetést módosítani kellene. 
A jogszabályokon és a kórházakon túl az olyan szakmai szervezetek vannak még szabályozó hatással a hálapénz-elfogadásra, melyekben kötelező tagként regisztrálnia az egészségügyi dolgozóknak, ezek a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK). Mindkét kamara etikai kódexe kitér a hálapénz kérdéskörére, a MESZK szabályzata szerint:
“II.20. Az egészségügyi szakdolgozónak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a beteget, mind a hozzátartozóját arról győzi meg, hogy a beteg állapota szerint szükséges, megfelelő minőségű egészségügyi ellátásért nem vár el a betegtől semmiféle külön juttatást.
II.21. Az egészségügyi szakdolgozó hálapénzt nem kérhet, és nem tanúsíthat olyan ráutaló magatartást, amely hálapénz iránti igényt fejez ki.
II.22. Az etikai normák különösen súlyos megsértésének minősül, ha az egészségügyi szakdolgozó bármilyen anyagi vagy nem anyagi eredetű juttatást kér, vagy erre utaló magatartást tanúsít a sürgősségi betegellátás során, haldokló beteg ellátása során, egészségügyi dolgozó ellátása során, és minden olyan esetben, amikor az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott.
II.23. Az egészségügyi szakdolgozók egymástól nem fogadhatnak el hálapénzt.”
MOK kódexe ennél szigorúbb, definíciót és magyarázatot is tartalmaz: 
“II.15. Az orvosi hálapénz, hálaszolgáltatás
(1) Az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a beteget, mind a hozzátartozóját arról győzi meg, hogy az orvosilag szükséges ellátás minősége független minden egyéb juttatástól. 
Minden orvosnak erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a hálapénz visszaszorítása illetve végleges megszüntetése érdekében. A hálapénz, hálaszolgáltatás az a bármilyen előny és juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követően, utólag, kérés nélkül az orvosnak ad, amennyiben az még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét. A hála kifejezése csak szabad elhatározáson alapulhat. A hálapénztől élesen el kell különíteni az előre kért, elvárt, felajánlott, vagy elfogadott anyagi juttatást vagy egyéb előnyöket, amely törvénysértő és egyben kirívóan súlyos etikai vétség.
A hálapénz legfőbb oka az orvosok megalázóan alacsony fizetése. Mögötte az egészségügyi rendszer működésének zavara áll. Jelenleg a jogszabályok és a társadalmi felfogás bizonyos határok között a hálapénzt eltűri. Gyakran kötődik szakterülethez, pozícióhoz, eszközökhöz és számos szubjektív tényezőhöz. Ez feszültséget tart fenn az orvostársadalomban. A hálapénz megalázó, mert az orvos függetlenségét is veszélyezteti.
(2) Az orvosok egymás közt nem adhatnak és egészségügyi dolgozótól nem fogadhatnak el hálapénzt. Ennek megszegése kirívóan súlyos etikai vétség.
(3) Kirívóan súlyos etikai vétség bármilyen anyagi juttatást vagy egyéb előnyt a betegtől, vagy hozzátartozójától bármilyen módon kikényszeríteni.”
Mindezt azonban nem tartották elégséges korlátozásnak a hálapénzt ellenző orvosok és 2019 novemberében az Újrakezdés-csoport tagjai sikeres kísérletet tettek a kamara vezetőségének leváltására az éves közgyűlésen. Szerintük a MOK korábbi vezetősége nem tett valódi erőfeszítést a hálapénz visszaszorítása érdekében: túlnyomórészt az orvosi bérek emelése mellett kampányoltak az EMMI-nél, miközben ez önmagában nem elegendő a hálapénzkérdés megoldására. Emellett a súlyos etikai vétségeket elkövető orvosok ügyeinek elbírálásában is hasonló tendenciák rajzolódtak ki, például azt a veszprémi onkológus-nőgyógyászt, aki bizonyítottan pénzt követelt a betegeitől és haszonszerzés céljából félrediagnosztizálta őket, csupán 6 hónapra tiltották el a foglalkozásától. Friss hír: a MOK új vezetése az orvosokat itthon tartó bérrendezés követelésével párhuzamosan új etikai kódexet kíván alkotni, amiben a hálapénz kriminalizálására tesz majd javaslatot.

A sorozat következő részében az egészségügy olyan területével foglalkozunk, amelynek a hálapénz már-már elválaszthatatlannak tűnő részévé vált: a szülészeti ellátórendszerrel. Megvizsgáljuk, hogyan szülnek a magyar nők és milyen összefüggések vannak az ellátásuk minősége és a korrupció között. 
Szerző: Kremmer Sarolta, a K-Monitor munkatárs

2020. január 13., hétfő

Egy szülés valódi ára.

Hogyan zajlik ma egy átlagos kórházi szülés Magyarországon?
 Milyen szerepet játszik ebben az orvosoknak csúsztatott boríték?

A XX. században a szülészeti ellátás gyökeres változásokon ment át Magyarországon. Az évszázad elején a szülések 95%-át még bábák kísérték, otthon zajlottak. A szülőotthonok kialakításával és az intézményesítést támogató rendeletekkel elérték, hogy folyamatosan emelkedjen a kórházakban vagy szülőotthonokban világra hozott gyerekek száma, de még az ‘50-es évek elején is arányaiban több szülés történt intézményen kívül. A javuló életszínvonal, a higiéniás viszonyok és az orvosi technológia fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a XX. században egyre csökkenjen az anyai és a perinatális (a terhesség 28. hetétől az újszülöttkor 6. napjáig tartó) halálozás. Az anyai halálozási arányszám kiszámítása és országok közötti összehasonlítása nem egyszerű feladat, mivel  minden olyan haláleset ide tartozik, ami a terhesség vagy a szülés alatt és a szülést követő 42 napos időszakban történik. Beavatkozásokhoz (vagy ezek elmulasztásához) direkt és indirekt módon is kötődhetnek, az okok sokszor nem egyértelműek, a bejelentési protokollok pedig országról országra változnak. Az egyes világszervezetek mint például a WHO, az UNICEF vagy a Világbank más és más adatokkal dolgoznak, azonban az általunk átnézett felmérések mind hasonló képet adtak arról, hogy Magyarországon ez az arányszám az EU átlagához képest magas. A Világbank adatai alapján 2017-ben a szomszédos országok közül kizárólag Romániában és Ukrajnában fordult elő több anyai halálozás - a magyarországi arányszám az Európai Unió átlagának kétszerese: 12 volt 100 000 szülésre vetítve. 2013-ban a WHO adatai szerint az uniós anyai halálozási arányszám 8, míg a magyarországi 14.
A megfelelő terhesgondozás és szülészeti ellátás hozzáférhetőségét vizsgáló tanulmányok (1,2) felhívják a figyelmet egy anomáliára: az anyai halálozás gyakori a közép-kelet európai országokban, így Magyarországon is, miközben a meghatározó makromutatókat tekintve jól szervezettnek tűnnek a szülészeti ellátórendszerek. Ilyen mutató például a képzett szakember jelenléte a szüléseknél (ez szinte mindig megvalósul), a terhesgondozásban részesülő nők aránya (a nők körülbelül 95%-a legalább egyszer találkozik várandósgondozást végző szakemberrel terhessége alatt) illetve a sürgősségi szülészeti ellátást biztosító intézményekkel való lefedettség (átlagban 4 intézmény jut 500 000 lakosra). Az európai uniós átlagnál jóval magasabb anyai halálozás okai után kutató elemzések szerint az ellátás minősége és a hozzáférés akadályozottsága jelenthet problémát. Az utóbbiak összefüggenek az előző bejegyzésben tárgyalt korrupciós gyakorlatok közül a kettős praxisok működésével és a hálapénzfizetéssel is.
A szülészeti ellátás minősége jelentős eltéréseket mutat kórházanként és szakemberenként, a nemzetközi ajánlásokat és a rendelkezésre álló magyarországi szülészeti adatokat összevetve kijelenthető, hogy nagy szükség lenne a rendszerszintű változásokra e téren:
  • míg a WHO 10-15%-ban határozza meg a császármetszések ideális arányát (amely felett nem csökken sem az anyai, sem a perinatális halálozások gyakorisága), Magyarországon 2018-ban a szülések 41%-a történt császármetszéssel.
  • a szülészeti beavatkozásokra vonatkozó mutatók kórházról kórházra jelentős eltéréseket mutatnak: míg például Egerben 22% a császárarány, addig a Honvédkórházban ez a szám 56% feletti.
  • ugyan a Bababarát Kórház - címet jónéhány intézménynek sikerült megszereznie az elmúlt években, de egy sincs, amely megfelelne a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés anyákra is kiterjedő, biztonságos és tiszteletteljes szülészeti ellátásról szóló kritériumainak. (Már csak azért sem, mert a cím elnyerésének feltétele az átlátható, hálapénzmentes ellátás is, ez pedig egyelőre egyetlen szülészeten sem biztosított Magyarországon.)

Ehhez kapcsolódóan kerül képbe az orvosválasztás (és következményeként a hálapénzfizetés): a K-Monitor Hálaadás projektjének egyik külső szakértője, Nicholas Rubashkin amerikai szülész-nőgyógyász és társai 2016-ban publikáltak egy kutatást a hálapénz és a szülészeti ellátás összefüggéseiről. Az adatgyűjtésük alapján a nők 79%-a szül fogadott orvossal. Hasonló eredményre jutott egy 2018-as, a teljes lakosságra reprezentatív felmérés is, eszerint a várandós nők kevesebb, mint egyharmada tervez fogadott orvos vagy orvos és szülésznő nélkül szülni. A fogadott orvos jelenléte szinte minden esetben hálapénzfizetéssel is jár: a szülész-nőgyógyászok természetesen nincsenek arra kötelezve, hogy az előre meghatározott munkaidejükön kívül is megjelenjenek egy szülésnél, ezért a hálapénz kvázi készenléti díjként is értelmezhető. (Viszont csak elvétve akad olyan szakember, aki ezt a díjtételt kiszámlázza azoknak a várandósoknak, akik őt választották.) 
Továbbá a fent már említett kórházak és az egyes szakemberek közötti, protokolláris és szemléletbeli különbségek járulnak hozzá a választott orvos - és hálapénzrendszer fennmaradásához, mivel ezek a tényezők alapjaiban határozzák meg az ellátás minőségét. A közérdekű adatigénylésen alapuló Szülészetválasztó alapján van olyan kórház, ahol nem lehet enni és inni a vajúdás alatt, míg máshol ez nem jelent problémát; van, ahol kizárólag ágyon fekve lehet szülni, máshol vízben vagy állva is. Ugyanígy ha egy nőnek volt már egy vagy több császármetszése, esetleg ikreket vagy farfekvésű magzatot vár és hüvelyi úton szeretné világra hozni a gyerekét, az egész terv sikeressége múlhat azon, hogy melyik kórházba megy és ki az orvosa. Ezt pedig az érintett nők lakóhelye és anyagi helyzete is erősen befolyásolhatja. A vidéki régiókban élőknek, ahol sokszor csak egy kórház van elérhető közelségben, korlátozottak a választási lehetőségei, ha nem engedhetik meg maguknak a terhesgondozás és szülés előnyben részesített helyszínére való utazás és a választott orvosnak járó terhesgondozási díj és hálapénz költségeit.

Új irányelv: nem tértek ki a hálapénzre

A szülészeti gyakorlat kórházak közötti eltérései többek között annak köszönhetők, hogy Magyarországon sokáig nem volt az egész országban érvényes általános szülészeti irányelv: mindenhol a helyi szokások szerint zajlik az ellátás. Ennek orvoslására lehetősége lenne a mindenkori kormányzatnak, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériumának jelenlegi vezetői úgy nyúlnak ehhez a problémakörhöz, mint a mesebeli okos lány - foglalkoznak is vele meg nem is, változtatnak is meg nem is. 2018 novemberében Dr. Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter hajlandó volt találkozni a nőközpontú, bizonyítékokon alapuló szülészeti ellátásért dolgozó Másállapotot a szülészetben! mozgalom néhány tagjával. Aztán a találkozó során kijelentette, hogy a szülészetben nincsenek rendszerszintű problémák, a szülészeti ellátás minőségének kiszámíthatatlansága ellen pedig a jó orvos fogadását javasolta megoldásként. 
Ezt követően hirdették meg a Családbarát Szülészet Pályázati Programot, amely a kórházi infrastruktúra fejlesztésére és a dolgozók képzésére teremt lehetőséget. 2019 áprilisában kiderült az is, hogy új szülészeti irányelvet terveznek a minisztériumban. Sőt, a pályázaton való részvételhez a kórházaknak vállalniuk kellett a 2019 decemberében véglegesített új irányelv alkalmazását. “Az új, szakmával és az érintettekkel való széles körű egyeztetésen alapuló szülészeti irányelv, amelyben különösen nagy hangsúlyt kapott a bababarát, családbarát ellátás szempontjainak érvényesülése, figyelembe véve a WHO legfrissebb ajánlásait is” december 17-én az Egészségügyi Közlönyben jelent meg, online a Másállapotot mozgalom tette elérhetővé. A szöveg nem tér ki külön a hálapénz problémájára, pedig az alkalmazásra ajánlott Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés pontjai között szerepel a hálapénzmentes ellátás is. Az irányelv nem hozott változást az ellátórendszer tagjainak feladatköreit, alá-fölérendeltségi viszonyait illetően sem, amelyek a hálapénz kapcsán is fontosak: a szülészeti ellátás orvosközpontúsága is szerepet játszik a borítékokon alapuló kapcsolatok fennmaradásában. A kórházi szüléseknél az orvos a felelős személy, akitől az anyák az igényeik elfogadását, döntéseik tiszteletben tartását remélik és tőle várják az ellátás folytonossága (egyazon szakember kíséri végig az anyát a terhességen) miatti biztonságérzetet is.
Magyarországon a kórházi szülésznők nem dolgoznak autonóm módon, felelős személyként, ehelyett az orvosok alárendeltjeiként működnek. Ez annak ellenére van így a mai napig, hogy az alacsony kockázati csoportba sorolt nők esetében a jogszabályok megengedik (a WHO pedig kifejezetten ajánlja) az önálló várandósgondozást és szüléskísérést is szülésznőknek, ezt azonban csak az otthonszüléseket kísérő szakemberek használják ki. Kórházi szüléseknél szülésznő felfogadására legtöbbször csak akkor van lehetőség, ha orvost is fogad a nő. Ezért ha valaki azt szeretné, hogy ugyanaz a személy végezze a várandósgondozását, aki aztán jelen van a szülésnél is, kénytelen orvost is fogadni. Ebben az esetben viszont gyakran nem érvényesülnek az ellátás folytonosságának előnyei, amelyeket a szülésznők vezette terhesgondozás és szüléskísérés során figyeltek meg. A bábai gondozási modellben, amikor egy szülésznő (vagy egy praxisközösség) kíséri végig az anyát a terhességen, megismerhetik egymást, kialakulhat közöttük a bizalmi viszony. Ez pedig bizonyítottan jó hatással van a szülés kimenetelére is: kevesebb beavatkozásra van szükség, egészségesebbek az újszülöttek és összességében pozitívabb élményként élik meg a szülést a nők.
Rubashkin és társai tanulmánya alapján viszont a fogadott orvossal történő szülések gyakran épp ellenkező hatásmechanizmust jeleznek. A beavatkozások aránya ugyanis jóval magasabb volt fogadott orvossal, mint anélkül: császármetszést 45%-nál, szülésindítást 32%-nál, gátmetszést a hüvelyi úton szülők 75%-nál végeztek, míg ugyanezeket a beavatkozásokat ügyeletben csak a szülések 33, 19 illetve 62%-nál végezték el. Egyedül a tiszteletlen bánásmód elkerülésére volt jó hatással az orvosválasztás: a szakembert fogadók 42%-a, míg az ügyeletben szülők 62%-a tapasztalt ilyet. 


Miért fizetünk mégis?

A fenti tapasztalatok ellenére a nők nem állnak el a hálapénzfizetéstől: a vizsgálat szerint sem a tiszteletlenség, sem a beavatkozások nem csökkentették a fizetési hajlandóságot, egyedül a választott orvos távolmaradása esetén szorult vissza a hálapénzfizetés valószínűsége. Arra vonatkozóan, hogy a nők miért fizetnek az orvosszakmailag feleslegesnek tűnő beavatkozásokkal terhelt ellátásért, több magyarázat is született: 
  • a nők nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat a jó gyakorlatokról, ezért 
  • a beavatkozásokat azonosítják minőségi ellátásként,
  • a fogadott orvossal kialakított bizalmi viszony miatt feltétel nélkül megbíznak a javaslataikban,
  • az ellátás folytonossága annyira fontos számukra, hogy ezért cserébe elviselik a beavatkozások magas arányát.

Emellett a hálapénzfizetéssel összefonódó fogadott orvosrendszer magukat a szakembereket is hajlamossá teheti bizonyos beavatkozások elvégzésére. Egy időzített császármetszés vagy szülésindítás kiszámíthatóvá teszi a munkavégzésük idejét, valószínűbbé teszi, hogy jelen lesznek a szülésnél, így biztosítva lesz a jövedelmük is. A hetvenes évek óta eljutottunk oda, hogy átlagosan 36,3 %-kal több gyerek születik munkanapokon, mint hétvégén vagy ünnepek alatt, mutat rá a G7 cikke. 
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egészségügyi korrupció megszüntetése nem lehetetlen, ennek mára a közép-kelet európai régióban Szlovénia és Csehország is sikeres példái (ezekre egy későbbi bejegyzésben fogunk kitérni). Ehhez azonban nem elég az egészségügyi dolgozók fizetésemelése, szükség van a mélyebben rejlő rossz gyakorlatok, problémák feltárására, orvoslására és a korrupció szankcionálására. A Cochrane nemzetközi szakmai szervezet ajánlásai szerint az egészügyben dolgozók megfelelő bérezésén túl egy olyan irányelv megalkotása is szükséges, amely szabályozza a gyógyszercégek és az orvosok kapcsolatát, és biztosítani kell, hogy minden állampolgárt érthetően tájékoztassanak az egészségügyi szolgáltatások áráról. Javaslataik között szerepel egy független korrupcióellenes ügynökség felállítása is. Rubashkin és társai a szülészeti ellátást érintő korrupció megszüntetéséhez elengedhetetlennek tartják az anyák megfelelő tájékoztatását és szemléletformálását, annak érdekében, hogy tisztában legyenek a szülészeti eljárással kapcsolatos tudományosan megalapozott tényekkel és a szülő nőket és gyerekeiket illető jogokkal. 
Szerző: Kremmer Sarolta, a K-Monitor munkatársa

2020. január 6., hétfő

Családbarát intézkedéseink

 



Elnöki döntések és tájékoztató érvényben lévő családbarát intézkedéseinkről.

Megtapasztalhatod, igényelheted, és facebook közösségi oldalainkon megismerheted, másokkal is megismertetheted:

-        Örömmel és készségesen foglalkoztatunk kisgyermekes családanyákat, számunkra a gyermeknevelés nem kockázati tényező.

-        Keressük a családbarát megoldásokat a rugalmas munkavégzésre. A gyermek betegsége, iskolai szünetei idején dolgozónknak lehetősége van az adott munkanapon belül oda koncentrálni a munkavégzést, ahol számára ez a legjobban megoldható.

-        A családbarát megközelítés része lehet a home office munkavégzés is a bölcsődei munka kivételével, de indokolt estben ideiglenesen ott is. Például családtag megbetegedése, ápolása idején. Ez személyiség függő és komoly fegyelmezettséget és szigorú időbeosztás igénylő megoldás.

-        Munkavállalóink alapvető igénye, hogy a magánélet és a munka világának összekapcsolása sokkal inkább inspiratív együttműködés, mint frusztrációkkal teli kötelesség legyen. Igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy a család szükségletei ne sérüljenek a munkahelyi feladatok miatt (például műszak beosztásnál, szabadnapok biztosításával).

-        Támogató környezetet biztosítunk a gyermekek felügyeletével, táboroztatásával.

-        Szabadságoljuk a munkavállaót, ha családtag gondozására kiadott szabadságra van igénye. Szabadság kiadása a munkavállaló igényeinek figyelembevételével történik. Váratlan családi esemény miatt a munkavállaló elengedése természetes és teljesíthető igény.

-        Folyamatos kapcsolattartásra törekszünk a munkától való távollét alatt betegség, GYES, GYED ideje alatt. Sajátos kompetenciafejlesztést biztosítunk online képzési programokon igény szerint kifejezetten kismamáknak. A munkahelyre való visszaintegrálást segítjük hosszabb távollét után.

-        Szükség esetén személyes/családi tanácsadást biztosítunk pszichológus bevonásával.

-        Családos munkavállalók segítése óvodákról is iskolákról begyűjtött információkkal.

-        Közösségi programokat szervezünk a Nyíregyházi Babaklubban, családi napokon, sportnapokon. A közösségfejlesztés kiemelt, hangsúlyozott része működésünknek.

-        Arra az esetre, ha egy munkatársnak egy napra be kell hoznia a gyermekét a munkahelyre, gyermekfelügyeletet vállalunk.

Nyíregyháza, 2020. január 6.

Valcsák Viktória elnök