„Van,
ami nem pénzkérdés!”
Online
kérdőív feldolgozása
A fenti projekt címen
belül
a „Tedd jobbá!” címet
kapta kérdőívünk, amivel olyan édesanyákat szólítottunk meg, akik az elmúlt tíz
évben Nyíregyházán szülték meg gyermeküket, illetve gyermekeiket.
Hipotézisünk szerint a
szülő nők többsége, amikor kijött a Jósa András Oktatókórházból szülés után
gondolt valami hasonlót: „Van, ami nem
pénzkérdés!” Mi, néhányan a Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú
Egyesületben, és a Nyíregyházi Babaklubban, Nyíregyházi Babaváró Klubban, azt
vettük a fejünkbe, hogy hiteles visszajelzéseket adunk a nyíregyházi Jósa
András Oktatókórház Szülészeti Osztályának, feltárva főként a gondoskodás,
kommunikáció, bánásmód, és a hozzáállás hiányosságait, feltételezve, hogy az
ott szülő kismamák, anyukák véleménye, tapasztalatai, elvárásai több változást
eredményeznek, mint a betegjogi képviselet.
Egyesületünk egy
helyszínen több közösséget működtet. Amire kiemelten büszkék vagyunk az, hogy
idén már több, mint tíz éves a Nyíregyházi Babaklub, a régió első kötődésen,
babahordozáson alapuló közössége. Történetünkben több száz anyuka, illetve
család kapott szerepet, levelező listánkon megközelítően 300 család kap
folyamatosan értesítést programjainkról, amelyben kitüntetett tartalom minden
egészséggel, egészséges életmóddal, prevencióval, szüléssel, születéssel, babaápolással,
gondozással kapcsolatos kérdés.
Az egyesületünk által fenntartott
közösségekben érthető módon gyakran szóba kerül a szülés, hiszen ez az
édesanyák egyik legnagyobb életélménye. Ezzel összefüggésben kiemelten fontos a válaszkész nevelés egyik pillére, az igény
szerinti táplálás kérdése is, azaz a szoptatás, az anyatejes táplálás is. Észrevettük igen sok anyuka története után,
hogy óriási ellentmondás van a Jósa András Oktatókórház önmagáról kommunikált
szakvéleménye és az ott szülő édesanyák véleménye, tapasztalatai között.
Valószínűnek tartjuk, hogy a kórház vezetésének nincs tudomása erről. A kórház
Szülészeti Osztálya azt hiszi, hogy magas szintű ellátást biztosít, minden
tökéletesen rendben van, mert nem kap hiteles visszajelzéseket az onnan szülés
után távozó anyáktól, kismamáktól. E kérdőív célja a tájékoztatás, a
visszacsatolás volt.
Főként a szöveges
válaszok alapján úgy véljük, hogy őszinte és hiteles válaszokat kaptunk a
kérdőívünket önkéntesen, anonim, és online módon kitöltő anyukák köréből, ami
alapján egy a kórház Szülészeti Osztályát támogató, írásban továbbított
javaslattal fogunk élni a kórház vezetői felé.
A kérdőív feldolgozása
után is meggyőződésünk, hogy a szülés élményét bárki számára jobbá tenni nem
pénzkérdés, és bízunk abban, hogy e meggyőződésünkben együttműködő partnerekre
találunk a Jósa András Oktatókórház vezetésében, a Szülészeten dolgozók személyében
is.
A kérdőívet 154 édesanya
töltötte ki, 73,68 százalékban nyíregyházi lakos, vidéki és megyei kisebb városban él 22 fő.
Időközben elköltözött a megyéből, 18 fő. 37,25 százalékuk kötődik a Nyíregyházi
Babaklubhoz, a többiek, 96 fő csak a téma miatt csatlakoztak a kérdőív kitöltői
közé.
A
szöveges válaszok külön megjelentetésben együtt, teljes terjedelemben is
olvashatóak!
Egy gyermekes édesanya
48,27 százalék, ez megközelítően fele a kérdőívben válaszolóknak, ami azért
érdekes, mert a megkérdezettek fele ily módon egyetlen szülés tapasztalatait
osztotta meg velünk. A másik fele a kitöltőknek 30,72 százalékban kétgyermekes
anyuka, 23 fő már háromszor, 7 fő négyszer, 2 fő pedig ötször szült eddig.
A megkérdezettek döntő
többsége, 81,7 százalék tudatosan választotta szülése helyszíneként a
Nyíregyházi Jósa András Oktatókórházat. 28 fő véletlenszerűen szült éppen
Nyíregyházán.
A válaszadóknak 34,55
százaléka 2019-ben szült, 21,82 százaléka 2018-ban, 12,73 százaléka 2017-ben, a
többiek 2015 előtt.
A Milyennek találtad a kórház
állapotát? kérdésre 1, egyáltalán nem megfelelő, 10, tökéletesen megfelelő skálán születtek
válaszok. Tökéletesen megfelelőnek csak a válaszadók 8,33 százaléka tartotta a
nyíregyházi kórház állapotát, inkább egyáltalán nem megfelelőnek, 15,62
százalékuk. Az anyukák több, mint a fele, 51,04 százalékban összesen a két
véglet közé, közepesen megfelelőnek minősítette a kórházat. A szöveges
válaszokból kiderül, hogy ez főként a fürdők, wc-k, vizesblokkok állapota miatt, illetve a hat ágyas kórtermek
adottságai miatt alakult így. Válaszaikból kiderült, hogy még azok az anyukák
sem tökéletesen elégedettek a kórház adottságaival, körülményeivel, akik VIP
szobában szültek.
Csak a példa kedvéért kiemeltünk néhány dolgot a tárgyi feltételekből, amit
jó néhányan hiányoltak. Tisztaság, naponta tiszta hálóing, lepedő, ágynemű,
Poloska nélküli ágy. Tiszta és funkcionálisan működő fürdő, wc-nek legyen
lehúzó zsinórja, meleg víz pl. Kuka kiürítése. Ne legyen dohányzásra kijelölt
hely a szülőszoba ablaka alatt. Tiszta és nem penészes szellőzők. Legyen
pelenka a babának, WC papír a felnőtteknek. Izzók a lámpákba, távirányító a TV-hez.
Jól záródó nyílászárók. Szoptatós párna, elektromos mellszívó, csecsemős
mérleg, pelenkázó, légzésfigyelő, mikró minden szobába. Elektronikusan emelhető
ágy a műtött betegeknek. Szoptatós fotel. Valóban nem milliók, vagy milliárdok
kérdése, hogy a szülés kellemesebb esemény legyen az anyukák számára, hiszen az
is kiderült, hogy sokukat, még évekkel később, utólag is, sokkolja a negatív
élmény, ami számukra a szüléssel együtt lett tapasztalataik része.
Milyen volt a kórterem? A szöveges
válaszokat adók 38,5 százaléka, 40 anyuka VIP szobában tartózkodott kórházi tartózkodási
ideje alatt. Ők sem voltak maradéktalanul elégedettek, de mindenesetre
kellemesebben élték meg bent létük idejét, mint a többiek. 82 édesanya,
közöttük 42 olyan, akit több ágyas szobában tartózkodott, pozitívan élete meg a
kórterem adta körülményeket. 67 fő viszont ellenkezőleg. A kifogásokkal élők
fele a fürdő, zuhanyozó állapotával volt nagyon elégedetlen, és ami eléggé
szomorú, a tisztasággal, a higiéniás körülményekkel, odafigyeléssel.
„Szoptatáshoz egyáltalán
nem voltak biztosítva a feltételek, 5 ágyas babás kórteremben voltam, 5
személyre jutott egy fürdő, egy wc. Étkezni az ágyban volt lehetőség csak,
borzasztó kis fa hokedlik (3 db) állt a rendelkezésünkre. Kérdem én, ki
használná, a császáros anyuka, aki nem tud olyan mélyre leülni, vagy a gátsebes
anyuka? Szoptatni is nagyon kényelmetlen volt, szintén a saját ágyban.”
„Külön egyágyas szobában
voltam a babával. Elfogadható volt a tisztasága, de a zuhanyzóra lassan ráférne
már egy kisebb felújítás. Ami zavart az, hogy nem voltak izzók az éjjeli
lámpákban, ez azért fontos lett volna pici baba mellett”.
„A baba
velem volt, egy mikró jó lett volna minden szobába, de csak egy van, a
folyosón. A takarítás is kissé felszínes volt.”
„Velem volt a baba egy
hat ágyas rooming-in szobában. Közös pelenkázó. A zuhanyzó állapota szörnyű, 1
zuhanyzó, 1 wc 6 embernek. Az ajtót persze nem lehetett normálisan zárni sem.”
„A kórterem szép állapotú
volt. A kényelem jó. hat ágyas volt a szoba, de szerintem 6 embernek kicsi egy
WC es a fürdő helység, és egészségtelen is, annyian lenni egy olyan kis
szobába, hogy a baba is ott van mellettünk!”
„Beérkezésem éjszakáján
kitettek a szülőszobáról, mert abba maradtak a fájások. Hat ágyas kórterem,
semmi wc papír. Szülés után két ágyas kórterem, viszonylag tiszta, bár a
szekrényt ki kellett takarítanom. Volt benne penészes zsömle is. A fürdő és wc
inkább egy nyári tábort idézett, nem pedig egy tiszta kórházat. Ugyanez a VIP
szoba mosdója, ahol állandó büdös szag terjengett. A babám végig velem volt,
ami segített ezeken túltenni magam.”
„Direkt VIP szobát
kértem. A tisztasággal, saját mosdóval meg voltam elégedve, egyedül lehettem a
babával, de belső kis dekorációval /színek, képek/ barátságosabbá tehették
volna, hogy ne "kórházban" érezze magát a legfontosobbak napokban egy
anyuka.”
„VIP szobában voltam,
ahol minden nagyszerű volt, kivéve, hogy lehetett volna bent egy ágy a férjem
számára, mert egy látogató sem ülhetett le az én ágyamra. A két benti szék
kevés volt egész nap együtt lenni.”
„6 ágyas volt, a lepedő
alattam nem volt cserélve, kérésem ellenére sem csak az ötödik napon. 1 db
zuhanyzó volt. Baba velem volt végig, pelenkázó is volt, ami pozitívum.
Légzésfigyelő mondjuk, nem nagyon tudtunk nyugodtan aludni, míg más kórházakban
ez elérhető opció.”
Milyen
volt a kiszolgáló helyiségek, mellékhelységek állapota? kérdésre, az
egyáltalán nem megfelelő pólushoz közeli választ adtak 25,27 százalékban,
közepesen elégedettek voltak 44,21 százalékban, tökéletesen megfelelőnek minősítették 9,47
százalékban.
A kórházba a kérdőívet
kitöltők 89,47 százaléka teljes felszereltséggel érkezett. Ez bizony eléggé
beszédes adat! Mindössze 10,53 százaléka volt a válaszolók közül, aki úgy
vélte, hogy nem visz magával semmit, azaz számít a kórházi ellátás
teljességére. A válaszadók több, mint a felének, 53.57 százaléknak nem volt
olyan elvárása, hogy a kórházi ellátás számára mindent megadjon. 15, 46
százalékuk gondolta azt, hogy teljesebb körű ellátást fog kapni. Igazán
méltánytalannak azt tartotta a válaszadók egytizede, hogy még WC papírt is
nekik kellett bevinniük.
„VIP szobában voltam a
kisbabámmal. Nem lehetett bezárni az egyik felső bukó ablakot, március volt.
Egy ágy volt a szobában, a szoba előtt volt saját WC és zuhanyzó, amelyeket
bármikor használhattam, kizárólag én. A szoba illetve a mellékhelyiségek
állapotával meg voltam elégedve, minden nap szépen kitakarították. A felszereltségét nem használtam ki, az
elektronikai eszközöket abszolút nem kapcsoltam be. Az ágy rettenetes volt,
éreztem minden egyes ágyrácsot, főleg a középsőt. Ezért úgy gondolom, hogy egy
VIP szobában, olyan éjszakai ár mellett ez megengedhetetlen, hiszen igazából a
kényelmét fizeti meg az ember, illetve a bensőséges együttlétet a babájával, és
pont kipihenni nem tudja magát.”
„VIP kórteremben voltam,
elégedett voltam, csak zuhanyzáskor a meleg víz hiányzott. Külön fürdőszoba
volt a szobához, de csak nehezen lehetett, mert alig jött meleg víz.”
„Első szülésnél 3 ágyas
volt. Tiszta, de pl. a csaptelep leesett, friss császáros sebbel nehéz volt
érte lehajolni. Második gyerek születésekor V.I.P. szobát kértem. Mindkét gyermekem velem volt
nappal, éjszaka éjféltől hajnal ötig nem lehetették velem. Egy csecsemős mérleg
nagyon jó lett volna, mert mindkét kisfiamat minden szoptatás után meg kellett
mérni, emiatt minden szoptatás előtt es után ki kellett mennem a szobából a
csecsemő részlegre. Ez napi 8 -10 alkalom volt kb.”
„Kényelmetlen volt az
ágy, nem jutott nekem felülést segítő kötél. 6 ágyra jutott 1 zuhanyzó.”
Többen is jelezték, hogy
VIP szobában szerettek volna lenni, de ott nem jutott hely. Lehetséges, hogy
több ilyen megfizethető, jól felszerelt szobára lenne szükség?
„3 napig 6 ágyas szobában
voltam, ahol velem lehetett a baba, de a többi 5 anya nem kérte, hogy a
gyermeke vele legyen, ezért rossz szemmel nézték, ha sírt a baba. Utolsó
éjszakát már a fizetős szobában tölthettük (amit rögtön szüléskor igényeltem,
de nem volt szabad szoba), az szinte nyaralásnak tűnt az előző 3 nap után. A 6
ágyasban 3 ágyra jutott egy-egy WC, zuhanyozó, mindkettő tiszta volt. A szoba
is tiszta volt, a szobatársak is elviselhetőek voltak a vegyes összetétel
ellenére. Az ápolónő viselkedése teljesen eltérő volt az egy ágyas és a 6 ágyas
szoba esetében.”
„Az egyágyasban voltam,
de szerintem nem érte meg az árát.”
„A kórterem felszereltsége hiányos volt, az egyik
mosdóban nem égett a villany, frissen szült anyukaként telefonnal kellett
világítanom a zuhanyzás, stb. alatt. 2 nappal később pedig a wc lehúzó zsinórja
romlott el, vödör vízzel voltunk kénytelenek leöblíteni a wc-t. 3 anyukára
jutott egy mosdó és zuhanyzó, de a fent említett problémák miatt nem tudtuk
élvezni az előnyét. A babámat 3 óránként hozták szopizni, segítséget az első
mellre helyezésnél kérés ellenére sem kaptam, csak szájhúzogatást. Épphogy
segített a nővér megfogni a babámat. A kórteremből az alapvető higiénia,
alapvető felszerelés és a nővérek segítő készsége hiányzott! Tisztelet a
kivételnek, az ott tartózkodásom alatt egy aranyos nővérkével találkoztam,
tényleg rajongott a babákért és akart is segítséget nyújtani.”
„Alap felszereltsége volt, semmi extra, az ágyak
rettenetesen kényelmetlenek és magasak, fel kell rájuk mászni, ami friss
gátsebbel, cseppet sem kellemes, az ágyneműk nagyon használtak. A paplan nehéz
volt és mindig kicsúszott a huzatból. A párna katasztrófa. Viszont tiszták
voltak. Két nap után végre volt VIP szoba. Az egy fokkal jobb volt, viszont a
fürdő minősíthetetlenül büdös volt. Vastagon állt a penész a szellőzőben. Az
ágy és az ágynemű ugyan olyan volt, mint az alap kórteremben. Legjobban a
kényelmes fekhely és a jó ágynemű hiányzott, ahol kényelmesen tudtam volna
szoptatni fekve. Ennek hiányában a fotelban ülve szoptattam.”
„Fizettem 50 ezer forintot. Jó volt.”
„VIP szobában voltam, de csak elfogadható volt. Az
ágyhoz nem volt kapaszkodó, vagy elektromos ágy, császárosnál ez
elengedhetetlen. A tv-hez nem volt távirányító. A tusoló, wc az előtérből
nyílt. Ez sem volt szerencsés. Ha kinyitottam az ablakot dőlt be a
cigarettafüst, az alatta lévő teraszon cigiztek.”
„Ágyi poloska volt a kórteremben, és azt mondta a
nővér, hogy anyuka, maga nem látott semmit, hazamegy, és szépen elfelejti.
Mosdó piszkos.”
„Tisztasága megfelelő volt. Amit hiányoltam (és 15
évvel ezelőtt az első gyermekem születésekor volt), hogy császárosként nem volt
elektronikusan emelhető fejtámlájú az ágy, így az első 2-3 napban a felülés
nagyon nehéz és fájdalmas volt. Hat ágyra jutott két zuhanyzó, ami elég volt.
Problémát jelentett, hogy - mint később kiderült - nem megalapozottan átvitték
a babámat a koraszülött részlegre, holott nem volt koraszülött és nem volt
légzési problémája, de mivel hosszú hétvége volt, így három napig inkubátorban
volt, és nem szoptathattam, naponta egyszer kaptam a kezembe, bár minden
etetéskor ott voltam.”
Az anyukák válaszaiból elég jól látszik, hogy nem
milliárdokat jelentő igényekről van szó, azonban a kis differenciák óriási
különbségeket jelenthetnek az elégedettség szintjén.
Milyennek
tartotta a szülőszobát? Egyáltalán nem tartotta korszerűnek (1,2,3,4 válaszok alapján) a
szülőszobát a szülő nők 12,91 százaléka. Teljesen korszerűnek a válaszadók 8,60
százaléka tartotta a szülőszobát, a VIP szobában ennél nagyobb arányban szültek
az anyukák. Itt viszont elég magas a közép felé hajló válaszok aránya (5,6,7,8
válaszok alapján) többé-kevésbé elégedett a szülőszoba adottságaival a
válaszadók 65,60 százaléka.
Nagyobb a szóródás az
alternatív szülések megítélésben, 21,35 százalékban nem tartják erre
alkalmasnak a nyíregyházi szülőszobát, 9, 10-es válaszok alapján tökéletesen
megfelelőnek véli a megkérdezettek egynegyede, 25,84 százalék. A maradék
megközelítően 53 százalék arányosan oszlik meg a skála 3-8 válaszaiban.
103 férj, illetve apuka
volt jelen gyermeke születésénél, ez 68,67 százalék. Viszonylag sokan
választották az apás szülést, akik nem, azoknak járvány idejére esett a baba
megszületése, vagy eleve nem az apukával kívánták megosztani életük e fontos
eseményét. 7 fő választotta a testvérét, 5 anyuka az édesanyját, 3 a
barátnőjét. A válaszadók több, mint egyötöde, 22,67 százalék hagyományosan,
egyedül szülte meg gyermekét.
A legkevesebb segítséget
a szülő nők a nővérektől kapták. 29 csecsemős nővér, 29 osztályos nővér, az
érintettek 38,16 százaléka semennyire nem segítette a szülést, 8 esetben a
szülésznőről, 4 esetben az orvosról ugyanez a vélemény született. Ezt szinte
nem is gondolná az ember! A válaszadó anyukák 39,42 százaléka érezte úgy, hogy
mindezen személyek csak kis mértékben segítették szülésük folyamatát. Ami újabb
kérdőjeleket fogalmaztat meg velünk az, hogy itt is akadt 7 orvos, és 8
szülésznő, és ez abban az esetben is indokolatlanul magas szám, ha csak az
ügyeletes orvos, szülésznő volt illetékes, hogy jelen legyen és segítsen.
Átlagos segítséget kapott az anyuka orvostól 34 esetben, szülésznőtől 28 esetben,
nővérektől 59-59 esetben. Nagyon segítőkész volt 55 alkalommal az orvos, 48 esetben
a szülésznő, 35-35 szülésnél a nővér. Átlagon felül segítséget kapott a szülőnő
53 esetben orvostól, ez mindössze 34,64 százalék, 58 szülésnél a szülésznőtől,
ez is csak 38,67 százalék, és csak 5 esetben csecsemős nővértől, 7 esetben
osztályos nővértől. A szöveges válaszok hasonló arányú elégedetlenségről
árulkodnak, főként a nővérek esetében.
Amennyiben VIP szobában
szültél, mi az, ami miatt megérte, hogy ott legyél? Nyilván nem minden család engedheti
meg magának a VIP szobát, de hogy egyre inkább igény van rá, az egyértelműen
kiderül az anyukák válaszaiból. A biztonság, a figyelmesség, a pozitív érzelmek
és élmények, a higiéniára való törekvés, a családbarát jelleg fontos, és
megfizethető, ha nem is minden szülés előtt álló kismamának.
„A férjem végig mellettem
lehetett. Nem volt megszabva a látogatási idő, a család velünk lehetett
reggeltől estig. A hozzátartozók bármikor bejöhettek.”
„Egyedül itt lehettünk
együtt. Utolsó napra kaptam csak szobát, ami nagyon megviselt engem is, és az
apukat is. A VIP szobában lehettünk 3 nap után együtt, akkor foghatta meg a
kislányát először a szülőszoba után.”
„Csak kettesben lehettem
a babával. Kényelmes volt saját mosdót használni. Illetve a legfontosabb, hogy
apa bármikor ott lehetett velünk! Nyugodt pihenés, bejöhettek a hozzátartozók
és nem nekem kellett kimennem a közös folyosóra.”
„Apa velem lehetett. Volt
hely labdázni. (Miután fizettem érte, külön hogy odaadják), elmehettem sétálni
(10 óra kikötözés után). Nem kellett 6 másik anyuka mellett vajúdni egy jobb
esetben legalább egymástól függönnyel elválasztott lyukban a folyosóra nyitott
függöny résszel.”
„Bármikor be tudott jönni
a kislányom hozzánk. Egyedüllét, csend, együtt a babával, éjszakára a baba
kimehetett az újszülöttekhez. Tudtam éjszaka pihenni.”
„A család fogadhatósága
és az intimitás, háborítatlanság és a külön mosdó, valamint hogy a családom
látogathatott.”
„Egyedül voltam egy
szobában, saját mikró volt. Bejöhetett a férjem. A család bármikor bejöhetett.
Külön fürdő, amin nem kellett osztozni, tv, saját mikró. Fotel, ahová
leülhettem. Kedvesebben bántak velem a VIP-es szobában, sokkal előzékenyebbek
voltak a kórházi dolgozók.”
„A nagyobbik kisfiam és
családom be tudott hozzánk jönni.”
„Másik kórházban,
magánkórházban. Megérte: háborítatlan szülés, Nyíregyházával ellentétben itt
biztosították az aranyórát, utána se KELLETT odaadni a babát, ha nem akartam
(nem akartam egy percre sem). Nyugodtan pihenhettünk a babával, apa és a
testvér is bent lehetett, apa bent is aludhatott volna. Isteni ebédet kaptunk
és mindenben segítettek, de semmiért se szidtak. Mindenki kedves volt.”
„Első babásként hálás
vagyok, hogy épp volt szabad szoba, bármikor újra fizetnék ennyi luxusért.”
„Egyedül voltam a
szobában, a saját fürdőszoba miatt nagyon jó volt. Együtt voltunk a férjemmel,
bent volt a szülésnél, a kisfiúnk is velünk volt.”
Császármetszés
esetében bent lehetett-e az apuka? 8 esetben igen, ez 7,84
százalék mindössze, 94 esetben, a műtétek 92.16 százalékában nem lehetett jelen
az apa. Ez az apás szülésre készülők esetében nyilvánvalóan nagy csalódás volt
a szülők számára. Figyelembe véve, hogy
a nyíregyházi kórházban a szülések 42 százaléka császármetszéses szülés, ez
eléggé megkérdőjelezi a baba korai kötődését mind az anya, mind az apa
esetében.
Milyen volt a szülés
levezetése? Szintén érdekes adat, hogy fogadott
szülésznője csak az anyukák 53,59 százalékának, 82 édesanyának volt, miközben
ma már a szülésznők többsége akár önállóan is vezethet le szülést, az ezzel
kapcsolatos bizalmat mégis inkább a szülészorvos kapja meg. A kérdőív következő
kérdése is ezt igazolja, hiszen a legtöbb információt, és segítséget az anyukák
tapasztalatai alapján a védőnőtől 54,08 százalékban, és a szülésznőtől 32,68
százalékban kapják az édesanyák, az orvostól mindössze 36,39 százalékban kapták
azt meg. Nem kért meg előre szülésznőt a szülés levezetésére 71 szülő nő, a
válaszadók 46,41 százaléka. Ez eléggé ellentmond gyakorlatként annak a kórházi
víziónak, ami szerint a szüléseket a jövőben szülést önállóan levezető
szülésznőkre bízná a kórház vezetése.
Információt, segítséget
az anyukák többsége a védőnőtől kapott szülés előtt, és szülés után is 54.09 százalékban.
Megközelítően egyharmad arányban, és majdnem hasonló százalékban 36.39
százalékuk az orvostól, 32.68 százalékuk pedig a szülésznőtől. Csak az anyukák
15.28 százaléka tudott szoptatási tanácsadóhoz fordulni, majdnem egyötödük
pedig 18,67 százalékban gyermekorvoshoz, utóbbihoz főként a szülés után.
Csak a szülések 13,42
százalékában, összesen 20 fő esetében volt jelen dúla a szüléskor. Fogadott
orvosa viszont a válaszadó édesanyák 86,27 százalékának, összesen 132 főnek
volt.
„Gyors, mindenki tette a
dolgát, indított szülés volt, egészségügyi okokból. Nagyon kényelmetlen volt az
ágy, pedig milliós nagyságrendbe került, de a derekam majd leszakadt.”
„Császár után, miután a
látogatási időnek vége, még az őrzőben voltunk (ketten). Még volt 3 óra, hogy
felálljak. Behozták a babáinkat, majd magunkra hagytak minket. Feküdtünk, egy
kézzel fekve fogtuk a gyermekeinket, senki nem jött segíteni. Kb. 1 órát
voltunk így, addig senki ránk nem nézett. Végül mi kiabáltunk, hogy kezd
zsibbadni a karunk, segítség kell. Én hiányolom, hogy a segítő gombot az
őrzőben nem érjük el, bárhogy próbálkozunk.”
„Szerettem volna
különböző pozíciókba vajúdni, de nem volt rá lehetőség.”
„Hogy ne vezessék, hanem
kísérjék, és hogy ne szögezzenek az ágyhoz.”
„Azt, hogy bátorítsanak,
és 9.5 centis tágulásnál ne toljanak be a műtőbe császárra, csak mert
fájdalmamban könyörögtem érte. Semmi más nem indokolta a műtétet. Nem tudom
magamnak megbocsájtani, hogy akkor nem tartottam ki. Nem tudtam, hogy milyen
közel voltam a végéhez.”
„Gondosabb odafigyelést,
nem telefonon konzultálni a fogadott orvosommal, hogy mit csináljanak, legyen
ott a fogadott orvos.”
„Az egyetlen dolog, ami
miatt Nyíregyházát választottam, mindkét gyermekem születésénél, az az orvos és
a szülésznő személye. Két tökéletes és fantasztikus ember, szeretettel gondolok
vissza rájuk. Teljesen partnerként kezeltek.”
„Minden rendben volt a
levezetéssel. Esetleg kicsit több empátiát az orvostól.”
„Császárral szültem. Az
altató orvos türelmetlen volt és durva. Senki nem mutatkozott be a műtőben, nem
mondták el, mikor mi történik.”
„Aranyórát. Mert csak
arany másodpercek voltak.”
„Borzasztó élmény volt.
Indokolatlanul katétereztek, indokolatlanul kinyomták belőlem a babát, csak
azért, hogy ők kimehessenek kávézni. A szülés után elvitték a babát és csak 6
órával később kelhettem fel, mikor hajlandó volt valaki kiszedni a katétert.”
„Fogadott orvos
jelenlétét elvártam volna. De az ügyeletes orvosnál is tökéletes ellátást
kaptam.”
’A második szülésemnél
nem jöhetett be a férjem, karantén volt influenza miatt. Rosszul érintett a
szülőszoba ajtajában ez a tény, ezt tetőzte, hogy a műszak vége előtt
"estem be". Érezhető volt, hogy a két szülésznő a háta közepére sem
kíván, pedig csak én voltam akkor. Sokkosan, hogy a férjem nem lehet velem,
fájdalmak közepette az egyik még meg is ütötte a vállam, hogy szedjem össze
magam. Egy bunkó volt, de az biztos, hogy bármikor felismerném! Szóval csak azt
vártam volna, hogy ember legyen, aki végzi a munkáját, ha már ezt választotta.”
„Nem kérnek engedélyt a
beavatkozásokhoz. Indokolatlannak tartom a rutin gátmetszést.”
„Meg voltam elégedve a
szülések levezetésével. Illetve úgy történtek az események, ahogyan hallomásból
értesültem róluk. Volt fogadott orvosom, szülésznőm, férjem- mégis többször
voltam egyedül a szülőszobában. Ahogyan az egész orvosi ellátásból, nem csupán
a szülészet területén, a lelkizés hiányzott. Egy kismama vagy, egy babát
szülsz, egy perc múlva mindenki rohan tovább.”
„Mivel koraszülött lett a
babám, már nem volt lehetőségem szülésznőt fogadni, aki ott lett volna
mellettem végig és lelkileg támogatást és biztonságérzetet nyújtott volna. Egy
műszakban kevés a szülésznő és azt éreztem, hogy inkább futószalag szerűen
történnek a babák világra jövetele. A fogadott orvosom kb. az utolsó fél órában
volt jelen.”
„Hosszas vajúdás után lett császár szülés, a fogadott
orvosom nem tudott jelen lenni, rábízott másra, aki nem sokszor nézett be,
pedig a szülésznő többször jelezte, hogy gond van a gyerek szív hangjával,
utolsó pillanatban döntöttek a császár mellett (eléggé sokkoltak a körülmények,
szerintem ez vezetett egy komoly szülés utáni depresszió kialakulásához is).”
„Császárra készültünk az
orvos javaslatára, de hamarabb elfolyt a magzatvíz, az orvos pedig azt mondta,
a vérhígító miatt legyen inkább természetes szülés. Nem hagytak a magam
ütemében vajúdni, hanem amint bekerültem a szülőszobába, azonnal infúzióra
kötöttek, majd egy vitaminos infúzió után (30 perc) jött az oxitocin. Akkora
adagban, hogy teljesen legyűrt. Az orvos gátmetszést végzett, utólag ez is
zavar és gondot is okoz (2 másik gyerekem anélkül megszületett). Ami máig fáj,
hogy elvitték a babát egyből fürdetni, öltöztetni és csak egy fotó erejéig
kaptam vissza (19:27-kor született és a reggeli etetésnél kaptam csak vissza).
Nem volt aranyóra, hiába ígérték. Nem volt baja a babának, ami indokolta volna
ezt.”
„Császáros voltam.
Hiányzott, hogy műtét közben nem tájékoztattak semmiről. Ráadásul kisebb
komplikáció lépett fel nálam, ami a zárójelentésem nem szerepelt. Ez egyáltalán
nem volt szimpatikus.”
„Szó nélkül vágott,
kifejezett tiltás ellenére kötött oxit. Siettetett, kiabált, fenyegetett az
ügyeletes szülésznő és vagy az orvos. A fogadott be se jött. A kitolás csak
fekve, ki is kötözött.”
„Maximálisan elégedett
voltam. Csak pozitív élményeim maradtak.”
„Sürgősségi
császármetszés volt és én nagyon jó kezekben voltam.”
Az elvárásokat talán ez a
vélemény fejezi ki a legjobban:
„Szerettem volna, ha az előre leadott szüléstervem
megvalósul: állva vajúdni és kitolni, aranyóra.”
47 negatív tapasztalat áll szemben 59 megerősítéssel,
pozitív élménnyel a szülés levezetése kapcsán, és hogy ez az arány módosítható
szakmai odafigyeléssel, empátiával, értő és figyelő kommunikációval, abban
tökéletesen biztosak vagyunk.
Tiszteletben
tartották-e az aranyórát gyermeked születésekor? Az
aranyórát az esetek 62,59
százalékában, 92 szülés esetében nem tartották be. A szülést követő egy óra
sokak szerint meghatározó a baba számára, ezért a kérdőív egyik legfontosabb
kérdése volt, hogy volt-e az édesanyának,
édesapának és a babának módja az aranyórára? Az aranyóra a szülést követő
egy óra, amelynek során az újszülöttet pillanatokkal világra jötte után, még
magzatmázasan az anya, és esetenként az apa meztelen mellkasára fektetve hagyják
pihenni. Az aranyóra a fiziológiai előnyök mellett számos pszichológiai előnyt
is hordoz. Egyrészt segíti az anyuka és az újszülött összehangolódását. Amikor
a bőrük összeér, nagy mennyiségű oxitocin hormon szabadul fel, ami többek
között segíti a korai kötődés kialakulását. Az aranyóra számos pozitív hatását
a kérdőívet kitöltők 62.59 százaléka, 92 édesanya nem élhette meg. 50 édesanya
élte meg valamilyen részletében az aranyórát. 34,01 százalékuknak, 31 anyukának
mellre tették a babát, de csak pillanatokra, percekre, 21,09 százalékuk, 23 fő,
a válaszadók egyötöde elvághatta a köldökzsinórt,19 anyuka megszoptathatta csecsemőjét
az első percekben, 17 szülő nőnek csak megmutatták a babát.
„A szülésznő mindenben
segített. Gátvarrás alatt apa mellkasán pihent a babánk, majd miután
visszahozták volt aranyóra.”
„Köldökzsinórt rögtön a
születés után vágták el, azonnal a hasamra tették, mérés után megkaptuk az
aranyórát, mellre tettem, de amúgy hozzánk se szólt, aki behozta.”
„Sajnos nem! És mivel
olyan gyorsan történt minden, így nem is tudtam akkor szóvá tenni. Bár lehet
császármetszésnél nem is lehet ilyet kérni.”
„Sajnos nem volt
lehetőségem az aranyórában, amit nagyon bánok! A babát születése után kb. fel
percre a mellkasomra tették, de vitték is el megfürdetni, öltöztetni. Majd
amikor visszahozták akkor tették a mellemre kb. egy 10 percre, de sajnos nem
kaptam semmilyen információt, segítséget, hogy hogyan is kell csinálni. Oda
igazította a babát a mellemre és aztán elment, majd kb. 10 perc múlva jött
vissza érte.”
„Nem. A szülés után 5
percre adták oda, aztán kB 6 óra múlva kaptam meg, mikor átkerültem az
osztályra.”
„Nem mellre tették, hanem
az arcomhoz tartották pár másodpercre. Igen, segítettek a szoptatásban, később
is, egy osztályos nővér nagyon kedvesen felajánlotta a segítségét. A szoptatási
tanácsadó viszont borzasztó stílusban beszélt velem, és durván bánt a testemmel
is, ami akkor különösen rosszul érintett a szoptatás sikertelensége miatt.”
„Sajnos császáros szülés
volt, egy pillanatra megmutatták, megpusziltam és elvitték. Mérések,
vizsgálatok után apukának sem adták oda. Szoptatni sem segítettek, sőt, elsőnél
férjem benn volt az őrzőben, ő segített, de utána kiküldték, és másodjára nem
is szopizott a pici csak aludt, harmadik etetésnél pedig olyan rosszul
szopiztattam, hogy elkezdett vérezni a mellbimbóm, és ez az egész szoptatásra
rányomta a bélyegét. Pár szoptatás kimarad, hogy regenerálódjon a mellem, mert
szinte csak vért szívott, így maradt a tápszer, ami egyenes út volt nálunk a
cumi zavarhoz, és hogy 3 hónapos koráig tudtam csak szoptatni. Az utolsó 1
hónap szenvedés volt már mindkettőnknek, nem akarta bekapni a cicit, így nem
volt tej. Fejés sem segített.”
„Kértem, hogy a
köldökzsinórt csak akkor vágják el, ha a pulzálás megszűnt, ez így is történt.
Valamint az aranyóra is tökéletes volt. Másfél óra után vitték el a picit,
egyből rám rakták, próbálták cicire tenni is. De az nem sikerült.”
„A köldökzsinórt a férjem
vágta el a születést követően. Az ellátásom után visszahozták a lányomat, az
első szoptatásban nem igazán kaptam segítséget.”
„Nem volt aranyóra. A
köldökzsinórt a férjem vághatta el, szinte azonnal. Mellre tették fél percre
majd közölték, hogy ezzel a bimbóval nem fogok tudni szoptatni.”
„Nem volt aranyóra, mert
“elfáradt a baba”. Rögtön elvitték, mellre se tehettem. A VIP szobában teljesen
magamra voltam hagyva (igaz, én sem kértem segítséget, ugyanis az első
szüléseknél 5 nap terrorként éltem meg a nővérek jelenlétét).”
„Nem. Ez egy óriási hiány
a mai napig. Egyből elvitték a kisfiam, csak órák múlva láthattam újra. Az
apukája sem kaphatta meg születése után, csak megnézhette.”
„Első babámat komplikáció
miatt csak 10 óra múlva kaptam meg, addig megfigyelésen tartották, így vele
minden elmaradt, amit a mai napig nagyon sajnálok. A másodiknál volt aranyóra.
Szépen el is kezdett szopizni. Az első babánál a szoptatásban a szülésznő
segített. A szoptatási tanácsadó nem volt valami segítőkész. Másodiknál már
rutinos voltam.”
„Azonnal megkaptam a babám, rám tették velem lehetett,
utána nem sokkal vágták el a köldökzsinórt, amíg engem varrtak elvitték a
férjem vele lehetett majd visszakaptam ismételten felöltöztetve, sajnos sok
nyákja volt így nem tudott szopizni. Amíg a mosdóban mentem, majd átöltöztem a
gyerekágyra, a gyermekem nem volt velem, de ahogy a gyerekágyas kórterembe
értünk, azonnal hozták utánam.”
„A baba születése után azonnal a hasamra tették, én
átöleltem, aztán elvágták a köldökzsinórt és a babát vitték is el (kérdésemre,
az volt a válasz, hogy minden rendben a babával), nekem pedig (nem a saját
szülésznő) egy szülésznő abban a pillanatban hasamba tenyerelt, hogy: "jó
volna, ha megszülné azt a lepényt is." .... Már csak később, miután
ellátták a babát, akkor hozta vissza a szülésznő, akkor segített mellre tenni.
A születés után közvetlenül erre nem került sor. Emiatt kicsit csalódott is
vagyok.”
„Kb. 1.5 óra telhetett el mire hozták a babát.
Segítettek a szoptatásban is.”
Az "arany óra " kb. 2perc volt, mert a
csecsemős nővér nem hagyhatta ott.”
„Első babámat komplikáció miatt csak 10 óra múlva
kaptam meg, addig megfigyelésen tartották, így vele minden elmaradt, amit a mai
napig nagyon sajnálok. A másodiknál volt aranyóra. Szépen el is kezdett
szopizni. Az első babánál a szoptatásban a szülésznő segített. A szoptatási tanácsadó
nem volt valami segítőkész. Másodiknál már rutinos voltam.”
„A köldökzsinórt röviddel születés után átvágták.
Hamar elvitték a babát. Nem segítettek a szoptatásban.”
„Amikor a császár után bekerültem a megfigyelőbe, kb.
15 perc után hozták a babát, ami meglepett, de nagyon örültem neki, és a
csecsemős nővér segített mellre tenni.”
„Akárhogy 3 gyereket szültem, 2 évente egyszer nem
élhettem át az aranyórát, sem én, sem a férjem!”
Milyennek találtad a
látogatási rendet? A szöveges értékelések többsége, 78
esetben pozitívan élte meg a rendelkezésére álló látogatási időt, főként a VIP
szoba lakó voltak elégedettek. 55 édesanya viszont nehezményezte a rendszer
emberségét, bababarát jellegét, és rugalmatlannak ítélte a látogatások rendjét.
Természetesen ők nem alapítványi szobában, és nem is VIP szobában szültek. Mi a tapasztalatod?
„Igazságtalannak tartom,
hogy nem jöhet be senki, csak a VIP- szobába.”
„Rugalmatlannak. 6 után
lehet a babát megnézni, de sokat kellett várni, mire kihozták megmutatni a
családnak, mert leterheltek a csecsemősök/legalábbis ezzel magyarázták, hogy
másfél óra után hozták ki a babámat.”
„VIP szobában szuper, de
sima szobába szerintem katasztrófa.”
„Látogatási rend a
frissen műtöttek részére, tolókocsi biztosítása az osztályon, mivel több ágyas
szobába nem lehet látogatni, hogy ki tudjon menni a hozzátartozókhoz. Az ápoló
ne a folyosó végén kiabáljon az ajtóban állóhoz.”
„Teljesen felesleges,
mert a VIP-es szobák miatt egész nap átjáró ház az egész osztály. De ha egy nem
VIP-es anyuka szeretné, hogy megmutassák a picit, akkor azt majdnem
közfelháborodás övezi. Éreztetik a csecsemősök, hogy mekkora fárasztó
szívességet kértünk tőlük, és sajnos ritka a kivétel.”
„Konkréten apu is csak
egy huzatos ajtóban láthatta a kicsit! Nincs kialakítva egy szoba, ahol
hármasban lehetnének kicsit az újdonsült család. Arról ne beszéljünk, hogy
felvágott hassal kellett becipelnem, amit a család hozott, mert nem jöhetett be
senki. Nővérek meg nem segítettek!”
„Rettenetesen rossz, a
gyereket csak ölből mutattak meg a folyosó végén 5 másodpercre, ahhoz is az
unalom képét lehetett látni a nővéren. A koraszülött osztályra beöltözve,
lefertőtlenítve bemehetett az apuka, a csecsemő osztályra nem. Nem értem az
okát, a nővérek hanyagsága miatt van baja a babáknak, nem pedig a látogatóktól.
Az összes nővért le kellene ott cserélni, egy sem való oda.”
„Sajnos a kórterembe nem
jöhetnek be, de ezt teljesen érthető, ha nem egyedül vagyunk. Fordított esetben
frissen szülten én sem vágynék még másik 3 szobatársam családtagjára. Jobb
lenne, ha 2 ágyas szobák lennének. Viszont én a bent létem alatt nem vágytam
látogatókra éppen csak, hogy ennivalót hoztak be már mentem is vissza a
babámhoz.”
„Elfogadhatatlan!
Üvegajtón át, vagy kint a hideg, koszos folyosón frissen szült nők, a babát
pedig senki nem láthatja max. üvegen át.”
„A csecsemősök lehetnének
rugalmasabbak, ha az ember szeretné pl. a családi szobát igénybe venni, ha
bejönnek a közeli családtagok.”
„Csak a férjem és a
gyermekeim látogattak, a nagyobb családot otthonra hívtam, hogy ne kelljen a
kicsit magára hagynom. Igaz, hogy betolhattam addig a csecsemős nővérekhez,
akik megígérték, hogy megmutatják üvegen keresztül a testvéreinek. Másfél órát
vártunk, hiába mentem be rákérdezni, mikor hozzák, nem törődtek velem. (Mi
anyukák, nem vihetjük a babát a látogatókhoz.) A kicsi a nővérpult előtt
rekedtre ordította magát, rá se néztek. Amikor felemeltem a hangom, hogy ebből
elég, én kiviszem, akkor kelletlenül az egyikük kivitte. Ezután gyorsan
elköszöntem a férjemtől és a nagyobb gyermekeimtől, hogy minél hamarabb
megvigasztalhassam a picit. Ezek után rettegtem szem elől téveszteni a kisfiam,
nem szívesen adtam oda a nővérke-féleségeknek.”
Hogyan minősítenéd a
kórházi ellátást, amit szülésed idejében kaptál? Amennyiben az értékelésed nem maximális, mit
változtatnál, mit várnál el másként?
A válaszadók majdnem
fele, 47,37 százalék (1,2,3,4 válaszok alapján) elfogadhatatlannak,
ehetetlennek tartotta a kórházi ellátásban biztosított étkezést. 35,21
százalékuk (5,6.7 válasz alapján) közepesen elégedett volt a reggelivel,
ebéddel, vacsorával. Az anyukák
megközelítően egyötöde, 18,42 (8,9.10 pontos válaszok) ehetetlennek minősítette
a kórházi étkeztetést.
„Egy frissen szült édesanyának jóval több kalóriára
van szüksége, mint amit ott adnak. Valamint a csecsemős nővérek többsége nem
segítőkész, sőt egyvalaki még a tehéntejet is ajánlotta a szobatársamnak, nekem
pedig azt mondta, hogy ne legyen folyton cicin a gyerek, mert elkényeztetem. Ő
valószínűleg nem odavaló.”
„Az orvosokat és pár
csecsemőst kivéve felgyújtanám az egész osztályt. Szadisták a nővérek, bunkó a
szoptatási tanácsadó, kirúgnám őket, inkább legyen kevesebb személyzet.”
„A kórházi dolgozók
többségéből hiányzik a segítőkészség és az empátia, ki vannak égve.”
„Betegélelmezés minősége
nem megfelelő. Vizsgálatokról való tájékoztatás. Ápolók kommunikációs stílusa.
Szoptatásért ne egy ember feleljen, segítsen éjszaka is legyen lehetőség
segítséget kérni.”
„A csecsemősök
hozzáállása és stílusa rettenetes. Nem segítőkészek, lenézőek. Sem a szülés
után közvetlenül, sem az azt követő napokban semmilyen segítő szándékkal nem
fordulnak a frissen szültek felé. Ha valaki kérdez tőlük, a válaszukban sincs
köszönet. Rendkívül arrogánsak és kihasználják az elesettséget, hogy még jobban
megalázzák a frissen szülteket. Tisztelet a kivételnek, ami sajnos elenyésző.
Az újszülöttek pedig úgy kezelik, mint más egy kiló kenyeret. Többet
összefognak egyszerre, mikor szoptatni hozzák, fürdetésnél pedig nem azt nézik,
hogy a gyerekeknek jó legyen (megvárni az optimális víz hőmérsékletet) hanem,
hogy mihamarabb végezzenek.”
„A csecsemő osztályon
dolgozókkal el kellene beszélgetni, hogy ha nem szereti a hivatását, dolgozzon
más munkakörben. Sajnos semmi segítséget nem kaptam ott. Sőt, lekezelően bántak
a kismamákkal.”
„Nekem nagyon fontos lett
volna az "Aranyóra", erre nem kaptam lehetőséget. Több türelmet,
segítséget várnék el a csecsemős nővérektől. "Darabszámnak" éreztem
magam. A szülésznő és a csecsemős ugyanarra a kérdésre teljesen az ellenkezőjét
válaszolta, így első babásként nagyon összezavartak, főként a szoptatással
kapcsolatban. Meghittebb, vidámabb, barátságosabb környezet hiányzott.”
„Sajnos aznap mikor
szültem nem jutott külön szülőszoba, hiába apás szülés volt. Nem tudtam
rendesen vajúdni, végig az ágyban kellett kibírnom a fájásokat, miközben
mellettem függönnyel elválasztva szültek. Borzasztó élmény volt. Sajnos
szoptatni már nem tudok, pedig három hónapja szültem. Úgy gondolom, hogy a
kórházban nem kaptam megfelelő segítséget ezzel kapcsolatban bármennyire is
kértem. Minden alkalommal elmondtam a csecsemős nővéreknek, hogy feszül a
mellem, nagyon fáj, forró, mit tegyek? De ha kaptam is választ, mindenki mást
mondott, persze ellenkező tanácsokat adtak, nem tudtam mit csináljak. A babám
pedig éhezett. Nem tudott megindulni a tej, annyira tele voltak a melleim. Ha
valaki, akkor ott segít akár csak 5 perc erejéig megmutatni, hogy hogyan
masszírozzam, vagy mit tegyek akkor másképp alakult volna. Nagyon mérges vagyok
emiatt, mert kértem segítséget, de nem kaptam és a kisbabám már ott tápszert
kellett, hogy kapjon. A másik dolog pedig, hogy elvárja az ember, hogy ha
kedves a másikkal, akkor azt kapja vissza. Sajnos itt nem mindig történt ez.
Sokszor lekezelőek, csúnyán beszélnek az anyukákkal, pedig pont abban a
helyzetben nem kellene, van épp elég “baja” amúgy is egy újdonsült anyukának.
Akivel beszéltem, mindenki alig várta, hogy haza mehessen és nem a kórház vagy
a bent lét miatt, hanem a stílus miatt, amit megengednek maguknak leginkább a
csecsemős nővérek. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem mindenki a
nyolcadik gyereket szüli és nem biztos, hogy tudja hogyan is kell pl. köldököt
ápolni, vagy akár tisztába tenni egy újszülöttet. Nyilván meg lehet kérdezni a
csecsemős nővért, de nem hiszem, hogy ez az első gondolata a friss anyukának,
mikor épp végre láthatja az újszülöttjét. Azért annyit megkérdezhetne a
csecsemős, hogy van-e kérdés vagy kell-e segítség.”
„Felzaklatott, hogy minden reggel fél 5-kor keltettek
oxitocin injekcióval, amit nem utasíthattam vissza. Nagyon zavart, hogy a babát
sokszor elvitték ilyen-olyan vizsgálatokra és mikor mondták, hogy menjek érte
elzavartak, ha nem mentem, akkor meg azért toltak le. FELHÁBORÍTÓNAK találom
azt, ahogyan a császár után egyik nővérke a másik után ütögette a hasam,
iszonyúan fájt és nem mondhattam, hogy hagyják abba. Ahogy azt sem értem, miért
kellett végighajtani a folyosón az őrzőtől a szobáig, végig ömlött belőlem a
vér, nem engedték, hogy a nővérre támaszkodjak, vagy megkapaszkodjak a falban.
Továbbá szintén felháborít, hogy az ország többi szülészetével ellentétben itt
NEM LEHET szülésznőt fogadnom anélkül, hogy orvost fogadnék. Nonszensz.”
„Sajnos az osztályos nővérek nem voltak kellően
segítőkészek, a fürdetésnél és a vizsgálatoknál nem lehettem a gyermekemmel.
Ezek voltak a leggyengébb pontok.”
„A csecsemős nővérek hozzáállása kibírhatatlan, több
információra lenne szüksége a személyzetnek a szoptatással kapcsolatban, az
édesanyákat is folyamatosan tájékoztatni kellene.”
„A kórházzal nem volt probléma, csak egy jó pár ott
dolgozóval. Lekezelő viselkedés, átnéznek egyesek az anyukán. Így is ki vannak
szolgáltatva és azok az illetők rá tesznek egy lapáttal. Az ilyen ember ne
dolgozzon ilyen helyen, aki csak akkor foglalkozik akkor kedves a másikkal, ha
pénzt tesznek a zsebébe.”
„A szüléssel teljesen elégedett voltam. Az étel
minőségén sokat kellene változtatni, illetve a csecsemős nővérek
segítőkészségén.”
„A csecsemős gondozók, akikre a legjobban szükségem
lett volna nem szenteltek semennyi figyelmet, ha kértem, akkor se. A
legrendesebb néni egy takarító hölgy volt. Néha megkérdezhették volna, hogy
vagyok, vagy legalább elmondhatták volna, a gyerekkel mi van. Hála az
orvosomnak tőle tudtam meg néha információkat, de nem gondolom, hogy az ő dolga
lett volna. Szoptatási tanácsadóról hírből sem hallottam.”
„Sokkal magasabb létszámú ápoló személyzetre lenne
szükség. Hiányzik egy szakképzett szoptatási tanácsadó, hiányzik az anyukáknak
egy pszichológus segítsége, fizikai segítségnyújtás az első napokra. Az anyukák
teljesen magukra vannak hagyva, a nővérek egyfolytában rohannak, nincs idejük
semmire.”
„Csecsemős és osztályos nővérek lehetnének
kedvesebbek, bánjanak emberként az anyukákkal és babákkal (1-1 rendes nővérrel
találkoztam mindkét csoportból, előttük le a kalappal, mindketten középkorúak
voltak). Védőnő, szoptatási tanácsadó: no comment. Illetve azt tapasztaltam,
hogy nem hagytak pihenni napközben sem. Nem a baba és nem a látogatóim, mert ők
kevesen voltak, de folyton kopogott valaki, vizit, gyerek orvosi vizit,
műszakátadás, takarító, reggeli, tízórai, ebéd stb, anyakönyvvezető, fotós, stb
stb. Néha lepihentem volna, de folyamatosan jöttek mentek.”
„A változtatást én terhes ambulancián kezdeném. Amikor
úgy gondolod, hogy itt az idő, bizonytalan vagy és kiszolgáltatott. Az ott
jelenlévő két nővér kinéz az ajtón, hogy nyugodtan várakozzak. Aztán beenged,
ad hálóinget, öltözzek át, bugyi nélkül üljek a széken, válaszoljak a millió
kérdésre, bugyi nélkül - fájásokkal menjek/liftezzek, ott majd várnak. Ha
tényleg itt az idő. Ha nem, szégyelljem magam, és jöjjek akkor, amikor tényleg
szülök. Szülés közben az ügyeletes orvos valamennyit kommunikáljon, mielőtt
bekukkant, hogy hogy állunk. Az is jó, ha valaki kopog az ajtón, de még jobb,
ha megvárja, míg azt mondom szabad.”
„A kórházi dolgozóktól több alázatot és pozitív
odafordulást várnék az újdonsült Anyuka felé, aki életének a
legkiszolgáltatottabb és lelkileg igen érzékeny szakaszában van épp, több
empátiát! A csecsemős nővérek szakmailag nincsenek egy állásponton a gyerekek
táplálásával kapcsolatosan. Minden csecsemős mást mondott a bent töltött 10
napunk alatt, hogy mennyit "kell" enni egy szopás alkalmával a gyereknek.
A szoptatásról igen eltérőek a véleményünk. Volt, aki már azalatt a pár nap
alatt is szondázta volna a kicsim, amit elutasítottam, onnantól kezdve annak a
nővérnek nem voltam szimpatikus. A gyerekem szemét váladékozni láttam,
kérdeztem a nővért, hogy szerinte is váladékos-e, erre odalépett, és semmi
kézfertőtlenítés nélkül széthúzta a gyerek gyulladt szemhéjait, az nagyon
felidegesített. A nővérek leterheltek, így a napi papírozás és rutin mellett
végül is a munkájuk szépsége már rég elveszett. A szoptatási tanácsadó számomra
csalódás volt, szakmailag semmit nem tudott hozzátenni a merev elméleteivel, a
hozzáállásával a sikeres szoptatásomhoz. A gyermekorvosokat alig lehetett nap
közben elérni, labor eredményekről csak a vizit idején kaptam felvilágosítást.
Volt, hogy csak kérdezés után, volt, hogy lekezelően, kioktatóan. Személytelen
volt a kapcsolat az anya és a kórházi dolgozók között. Ez abból is adódik, hogy
nagyok a részlegek és egy műszakra kevés ember jut. Csecsemős nővérek közül
Diána volt a legkedvesebb, akin még látszott, hogy szívvel-lélekkel teszi a
dolgát, mert volt, aki csak akkor tudott kedves lenni, ha azt honorálták. Alig
vártam, hogy a gyerekemnek jó legyen a laborértéke, és kezdjen el minél
hamarabb hízni, hogy minél hamarabb jöhessünk már hazafelé a kórházból, annyira
rosszul éreztem ott magam.”
„Alapvetően sok minden
rendben van. Többnyire kedves nővérekkel találkoztam. Egyedül az úgynevezett
szoptatási tanácsadót cserélnem le. Tudomáson szerint nem is hivatalos
tanácsadó, csak annak mondja magát. Még ez nem is lett volna probléma, ha nem
téveszt meg a nagyon okos tanácsaival. Miatta azt hittem, hogy normális, hogy
tiszta seb a mellbimbóm és vagy két hétig sírva szoptattam. Aztán egy rendes
tanácsadó felkeresése után kiderült, hogy a babának le volt tapadva a nyelve,
és nem tud megfelelően szopni. Megjegyzem, hogy felháborítónak tartom azt is,
hogy annyi nővér, orvos stb. között senki nem látta ezt. A gyereknek kétszer is
fel kellett vágni, olyan nyelvféke volt. Vagyis összességében egy tényleg
szakképzett szoptatási tanácsadó alkalmazása, aki oda is figyel az anyukára és
a babára, nem csak a szája jár, az szerintem elengedhetetlen lenne.”
„Összességében elégedett
vagyok az ellátással, szép élmény maradt a szülésem. A berögződött rossz szokásokat
elhagyhatnák, kicsit haladhatnának a korral, (engedély nélküli és indokolatlan
gátmetszés, burokrepesztés, vizsgálatok, fekve géphez kötött vajúdás,
kitolás).”
„A szülés során mindenki
segítőkész és támogató volt. A szülést megelőzően sok negatív tapasztalatot
hallottam a szülészetről, az elvárásokhoz képest én személy szerint viszonylag
pozitívan csalódtam az ellátórendszerben.
Ami talán a leginkább negatívum volt számomra az a
"szalagrendszerszerű" ellátás, a sok esetben közönyös,
"nemtörődöm" bánásmód, az információadás hiánya vagy késedelme az ott
dolgozók részéről, ami a túlfeszített munkatempóból, a szülészet munkatársainak
nagyfokú leterheltségéből ered.’
„A csecsemős nővérek
viselkedése miatt! Némelyik viselkedése kritikán aluli! Pl. elfelejtettek
szoptatásra hozni az első gyermekemet! Utána ugyanezt a gyermekemet a nővér fél
kézzel az oldalán tartva adta ide, mivel a másikban a telefonja volt!”
„Főleg az ott dolgozók
hozzáállásán változtatnék.”
„Mint minden kórházi
jelenlét, valahol ez is egy kiszolgáltatott helyzet. Első szülő anyaként nem is
volt viszonyítási alapom. Úgy tapasztaltam, ha én együttműködő vagyok az eü.
dolgozókkal, ők is kedvesen fordulnak felém. A legfontosabb az volt, hogy a
szülésnél minden rendben menjen, egészséges gyermeket hozzak a világra, az a
pár nap pedig, amit bent kell tölteni.... Az igazi élet úgyis utána kezdődik.
Amikor segítségre volt szükségem, mindig kaptam információt vagy ellátást. Az
ételek minősége hagy némi kívánni valót és reggel jó lett volna még egy kicsit
pihenni, amikor fél 6-kor szobára kerültem, de 6 után már felmostak, majd 7-kor
műszakváltás volt. Összességében megfelelőre értékelem az ellátást.”
„Engem inkább az ott
dolgozok hozzáállása szomorított el. Nyílván egy akkor szült kismama érzékenyebb.
És ezt nem veszik figyelembe, érzéketlenebb. Pl. első nap ott hagyták a
gyerekem császár után egész napra, csak vizsgálatokra vitték ki. Amivel csak
annyi bajom volt, hogy magamat is éppen csak eltudtam látni. Szóvá tettem, erre
a hölgy csak annyit kérdezet, hogy otthon hogy fogom ezt megoldani? Azért az otthoni napokat ne hasonlítsuk össze
az aznapi szüléssel. Azért többnyire van segítség az első pár napban. Teszem
hozzá, hogy nem mindenki viselkedik így, de én kifogtam. Alapítványiban viszont
fordult a kocka, kedvesebbek, megértőbbek! Nem is értem, hogy miért?”
A közhiedelem úgy
vélekedik, hogy a szülés után minden nőnek illik határtalanul boldognak és
kiegyensúlyozottnak lennie, holott ez nagyon ritkán van így. Az anyaság friss
élménye komolyabb mentális változásokat, akár zavarokat is okozhat. Gyermeke
megszületése után a legtöbb anya olyan mély és erős érzelmeket él át, amihez
hasonlót korábban el sem tudott képzelni, és olyan reagálásokra képes, amihez
foghatót korábban nem feltételezett volna önmagáról. Különösen igaz ez a szülés
utáni harmadik napon. Még fájnak a sebek, az anya teste még jól emlékszik a
megerőltetésre, a fájdalomra, de ennek ellenére a legfontosabb számára a baba
nyugalma, jólléte, egészsége, táplálkozása, fejlődése.
Az édesanya fokozott
érzékenységgel, érzelmi labilitással reagál környezetére, felfokozottan igényli
az empátiát, és a vele foglalkozó, őt kiszolgáló kórházi személyzet
érzékenyítését. A nővéreknek, a szoptatási tanácsadónak tudnia kellene, hogy
ilyenkor a kritikára is fokozottabban érzékeny a frissen szült édesanya. A
szülő nők többsége nincs felkészülve, főként első gyermeke születésekor az
újszülöttel kapcsolatos stressz széles skálájára. Félelemmel, a tehetetlenség
érzésével töltheti el a sokat síró baba, a sikertelen szoptatási kísérletek,
szeretne jó anya lenni, de mélységes aggodalom fogja el, hogy az e. Irreálisak
lennének az elvárásai a kórházi személyzettel szemben, ha ebben a fizikai és
lelki állapotban hozzáértő és értő figyelmen alapuló ellátásra vágyik? Elég
sokan úgy gondoljuk ma Magyarországon, hogy nem!
Egy családbarát kórház
hosszú távú célja, hogy az anya-bababarát szemlélet, családbarát értékrend
iránt minél szélesebb körben elkötelezett szülészeti és újszülött, valamint
koraszülött intenzív ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóként működjön.
Nyíregyházán még nem Családbarát a szülészet, de már több ízben kapott
támogatást a cím eléréséhez. (Ebből alakították ki alternatív szülési
lehetőségként a kádas szülést.)
Magyarország Kormánya kiemelt célként
határozza meg a családbarát értékrend, a család- és gyermekbarát szemlélet
minél szélesebb körű megvalósulását, valamint ezek érdekében családbarát
intézkedések és szabályozási környezet létrehozását. A Kormány támogatja a
hazai szülészeti ellátásnak a családok igényeit kielégítő, az új családtag
születését, a család bővülését, a pozitív szülési és szoptatási élményt, a
gyermekágyas időszak komfortérzetet növelő fejlesztését, a korai kötődés kialakulását,
a gyermekek legjobb esélyét az egészséges életkezdethez, azaz azt, hogy a hazai
szülészeti ellátás minél inkább családbarát módon működjön. Ennek alapfeltétele
többek között, hogy ne legyenek 5-6 ágyas gyermekágyas szobák, hogy megújuljon
a vizesblokk, hogy kifogástalan legyen a tanácsadás, mind a szoptatás, mind a
csecsemőápolás terén.
A felmérés célja az volt,
hogy a maga szerény módján hozzájáruljon az Anya-Baba-Család Barát Szülészet
kialakításához, tiszteletet, méltóságot, emberséges bánásmódot kérve a
nyíregyházi kórházat szülésük helyszínéül választó kismamák, családok számára.
Hiszünk abban, hogy a hiteles visszacsatolás, a káros gyakorlatok megjelölése
is egy lehetséges út mindehhez.
Dr. Rácz Éva
