A Facebookon posztolta nemrégiben egy fiatal édesapa a
következő üzenetet, amellyel mindössze néhány tévhitet szeretett volna
eloszlatni férfitársai körében a családdal és a szülői (apai) kötelességekkel
kapcsolatban.
Bata Gábor bejegyzését tartalmilag változatlan formában
közöljük:
Kedves Férfitársam!
Úgy érzem, itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű
elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy hozzád is eljusson a
gondolatom az apaságról.
Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon
keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal
próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs
társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is
nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal,
így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.
Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje
elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy
hamarosan gyerekünk lesz. A gyerekvállalásról, a gyerekkel való közös életről
az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a
kép.
Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válást, mert
valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel
kapcsolatban.
Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:
1. "A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok
gond."
Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem
annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis
lény, és azonnal sokkal többet ért a Világból, mint gondoljuk. Rengeteg
törődést igényel, és EMBERKÉNT kell kezelni. Kicsike, de emberke.
2. "Én úgysem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a
dolguk és képességük is van hozzá, ami nekem nincs."
Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud
tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül
gyakorlatilag mindent. A nők képességeiről pedig annyit, hogy ők megtesznek
valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják,
hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk
számíthat, ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint
Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a
szülőséget, és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.
3. "Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon
szeretem a feleségem és a gyerekemet is."
Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született,
hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre
büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint
egy autómotor, nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot
elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze.
De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a
páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez
minden, de nem szeretet.
4. "Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez
úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak."
Na, ez a legeslegnagyobb marhaság, és bizony a leggyakoribb
is. Persze te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő
is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon
anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És
éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben veled ő nem ehet-ihat bármikor,
sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál.
Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mintha Neked
kéne.
Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül
amikor NEM alszik a gyerek, és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el,
elsírnád magad. Ja, és te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit
szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor
keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod
ezt teszi, ha te nem veszed le a válláról a terhet, amikor hazaérsz.
5. "Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört
ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy
filmet!"
Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb.
el sem mozdulhat a baba mellől, te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő
is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud téged hagyni a
gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR
(ha masszázs, azt, ha sport, azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted
magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az
egyensúly fenntartása a Te feladatod.
Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok,
Férfitársam:
na ilyenkor kell Férfinek lenni.
Nem akkor, amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az
nem nagy szám. Ez a valami.
Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni
keményen a gyerekvállalásba.
ÉS elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig
mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő
még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd,
hogy mennyit érsz.
Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa, az ő szerepei sokkal
súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te "csak" segíteni tudsz,
de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni, és nem értik. Néha
Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez
a valami.
"Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya
megmutassa, milyen ember!"
Hajrá, légy Te is kivétel, mert megéri!
Facebook.com/Gábor Bata
Forrás: www.babasmamas.hu
2015. szeptember 16. (szerda), 19:08
Forrás: http://m.mindenegybenblog.hu/fiuk-lanyok-velemeny/hogyan-kellene-apanak-lenni-valahogy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése