Családbarát szemlélet, munka-magánélet egyensúly Konferencia a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián 7.

„Házassághoz való viszony és párkapcsolati kutatások aktualitásai hazánkban”.  Bagdy Emőke, pszichológus, professor emeritus KREBTK, a vándorbölcső átadása után kezdett el beszélni a párkapcsolatokról és a jó házasságról. Azzal kezdte a mondandóját, hogy a Gyerecsak Egyesületről és a Nyíregyházi Babaklubról beszélt percekig, hogy mennyire örült annak, hogy a vándorbölcső átvevői között van egy ilyen közösség is, mert ott lehet abban reménykedni, hogy úgy nőnek fel a gyerekek, hogy jó lesz a párkapcsolatuk, hogy képesek lesznek arra felnőttként, hogy jól viselkedjenek a párjukkal, a családjukkal. Nagyszerű volt hallani egy ilyen széles körben, ahol az ország minden tájáról voltak ott emberek, és Áder János feleségétől kezdve a fél világ méltósága ott ült, hogy egy nyíregyházi civil szervezett kapta a méltató, elismerő szavakat a témában igen csak kompetens embertől. Ez jól hangzott, el kell ismerni.

A pszichológusnő előadása konkrétan nyolc tanulmányból épített fel egy eszméletlenül jó félórát. A nyolc tanulmány feldolgozásaként arra jöttek rá, hogy a kötődő kapcsolatok rendkívül befolyásolják a későbbi párkapcsolatokat. A korai kötődés nem csak a gyermek megszületése után, hanem igazándiból már a fogantatás pillanatától nagyon sok mintát ad a későbbi édesanya számára. Miért? Mert biztonságban érzi magát a magzat az anyaméhben. Volt egy érdekes gondolat is. ,,Gondoljuk a szerelem érzésére! Hogyha szerelmesek vagyunk, szüntelenül sóvárgunk a másikra, éhesek vagyunk rá. Egybe akarunk olvadni a másikkal, benne szeretnénk lenni. Ez a bent lét vágya a szerelembe visszacseng a zsigeri emlékezetünk ősi idejére, amikor egyben voltunk az édesanyánkkal az anyai méhben. Ennyire mélyen rögzíti a sejtmemória az élményeket, az érzelmi impulzusokat. A szerelemben ez jön vissza. Valójában ez nem tudatos emlékkép, de benne van a sejtjeinkben. Fel tudjuk idézni, hogyha szerelembe esünk. Feledhetetlen érzésként, élményként megmarad a boldogság érzete, ami az anyaméhből származik. Ezt szeretnénk visszakapni a szerelemből is. Ez egy érzelmi emlékezet, egy vizuálisan mély hatás, ami azt mondja, hogy ez nekem jó.”  Ezt az állapotot keresi az ember egész életében, párkapcsolatban is, meg a gyerekeivel kapcsolatban is. Nagyon fontos az, hogy engem szeretettel várnak élmény benne legyen a később megszületett gyerekben, mert ez az érzés ősbizalmat ad a gyereknek, sőt, a későbbi felnőttnek is. Sőt, azt is meghatározza, hogy ő hogyan fogja a saját gyerekét nevelni, vagy hogyan viselkedik, amikor gyermeket vár.

A kötődési minta meghatározza a párkapcsolatot is. Nagyon fontos tudni a pároknak egymásról, hogy ki mit hozott magával. Az egyik dolog, hogy jó tudni, hogy mi a szeretetnyelve, a másik, amit Bagdy Emőke mond, hogy meg kell beszélni, még valamikor a kapcsolat elején, hogy ki mit hozott magával. Mire két ember összekerül, főleg az első egy éves kötődő élményei vagy nem kötődő élményei alapján, de az egész gyerekkora alapján jócskán összegyűjti a tapasztalatokat, és érződnek a szocializációs minták, amiket akaratlanul, tudattalanul is tovább visz. A jól működő kapcsolathoz tudni kell, hogy kinek mi van a puttonyában, mert mindenkinek van puttonya. ha akarod, ha nem, abba a párkapcsolatba, vagy akár a hálószoba ágyába is ott van, amit megtapasztaltál apából, anyából, az egész felnövekvő életed mintáiból.

Főleg az első életévnek van nagyon komoly hatása. Egy jól működő kapcsolat alapvetően az első életévben alapozódik meg.

Őszintén, ezt ti gondolták volna? Azt mondja Bagdy Emőke, hogy az első életév kötődési munkamodell. Az első párkapcsolat az anyával valósul meg. Ahogy az anya viselkedik a gyermekével egy kapcsolati szituációban, ugyanez a mód fog megismétlődni a párkapcsolatban. Magunkkal hozzuk a másikba kapaszkodás szükségletét, élményét, ez főleg a kisbabáknál figyelhető meg, két reflexben: a kapcsolati reflexben és az átvonulási reflexben. A kapcsolati reflex az, amikor a kisujját nyújtja, és bármibe megkapaszkodik. Ez néhány hónapos korban elmúlik a babáknál, de amíg pici a baba, addig állandóan próbál egyetlen ujjal is megkapaszkodni. A másik pedig az átvonulási reflex. Amikor felveszed a babát és azonnal két karral kapaszkodik beléd. Egy egészséges, normális kisbaba két karral öleli a felnőttet, aki felveszi. Ez egy egészséges életösztön. Ebből az egészséges életösztönben az fogalmazódik meg, hogy ha a kapcsolatunkat védjük, akkor az életünket védjük. Igazából ennek kéne ilyen életvezetési elvnek lenni, ami a mai világban nem igazán van meg. Egy pici kitérő: a párunk iránti vágy egyfajta biológiai szükséglet, tulajdonképpen egy ragaszkodási ösztön, amit egy Hermann Imre nevű pszichológus az 1930-as években írt le először, és a megkapaszkodás ösztönének nevezett el. Az ő kutatása kismajmok vizsgálatán alapult. Az derült ki, hogy a kismajmok az anyjukon lógva töltik az első hat hónapot, és hogyha ez így történik, akkor egészséges, ivarérett majmokká válnak, míg azok, akiket idő előtt elválasztottak, komoly testi és lelki problémákkal küzdenek, agresszívek lesznek, és sok esetben az utódnemzésre és a kismajmok gondozására sem képesek. Az anya megszüli, és utána az utca, vagy ki tudja kicsoda neveli fel a gyerekeit?. Aztán csodálkoznak, ha agresszívabban viszonyulnak a többi emberhez, mint mások. A majmokhoz hasonlóan az embernek is meg kell tanulnia a társasági kapcsolatok alapmintáit. Ha ez a fajta felkészülés hiányos, akkor éretlen marad, és az ember ehhez hasonlóan szintén a felnőtt párkapcsolatában is így működik, hogyha nem tud felkészülni egy korai minta alapján, akkor nem tudja működtetni a kapcsolatát, agresszív felnőtt válik belőle. A házasság elsődleges feladata az élet továbbvitele. Ez egy nagyon fontos kitétele a történetnek, hogy funkciója van a párkapcsolatnak. Most jön a legérdekesebb rész, ami miatt a Gyerecsak Egyesület és a  Nyíregyházi Babaklub bekerült Bagdy Emőke gondolatvitelébe. A párkapcsolati kutatás, ez a nyolc kutatás, amit összegzett, azt mutatják, hogy a korai kötődés a szeretet alapja, ilyenkor biokémiai folyamatok mennek végbe, biztonságkeresés, anyai védőalap, stressztől való védelem, oltalmazás, óvás mind-mind beépül az ember sejtjeibe. A kötődően nevelt gyermekek sosem lesznek pszichoszomatikus betegek és nem lesznek depressziósok sem. Azt a válaszkészen nevelő szülők  megtapasztalják gyerekeikkel, hogy nagyon másak, mint a többi gyerek, de hogy ennek ilyen következményei is vannak, hogy nem lesz semmilyen pszichés betegsége felnőttként, az nagyon érdekes dolog. A gondoskodó szeretet, ragaszkodás, szükség, olyan alapélmények, amelyet normális esetben kötődő nevelésben az anyatejjel szív magába a gyerek. Ez már csecsemőként rögzül a sejtmemóriába.

Három típusa van kötődés szerint az embereknek. Van egy biztonságos kötődés, és ez felnőttként párkapcsolatban is biztonságos kötődést jelent. Ami megnyilvánul abban, hogy bízik a másikban, nem ismeri a félelmet, nem merülnek fel benne kétségek. Szeretet, bizalom, biztonság jellemzi a kapcsolatot. Választható mintákat ad és kap. Aki biztonságos kötődéssel élte meg az első életévét és pláne az egész életútját is ez befolyásolta, az nagy valószínűséggel egy teljesen megbízható párkapcsolatot tud kialakítani. A másik típus a bizonytalan kötődés. Nehéz helyzeteket teremt felnőttkorban a párkapcsolatban. A gyerekkori elhagyás félelme tudatosul például azon, hogy sokáig hagyják a babát sírni, vagy nem foglalkoznak vele, nem alszanak együtt vele. Ez az elhagyás élmény erősen meghatározza a felnőtt ember személyiségét és a párkapcsolatát. A párjához való hozzáállását, tehát az attitűdöt is. Szeparációs félelemhez vezet, szorongó depresszió jellemzi az ilyen embert, bizonytalan, nem érzi biztonságban magát a kapcsolatban. Gyakran kétségbe esik, pánikba esik, szomorúság, tehetetlenség gyötri, akkor eljuthat a harag és a düh állapotába is. Egy biztos, hogy folytonos félelemben él, hogy elhagyhatják. Az elhagyástól való félelem visszaköszön a felnőtt életbe. Mi jellemzi a bizonytalanul kötődő embert a párkapcsolatban? Nem mond nemet, alárendeli magát a másik félnek. Az ilyen emberek válnak bántalmazottá a családon belül. Ha esetleg valaki ismer, látott már bántalmazott anyát vagy akár bántalmazott férfit is, azoknak a személyiségén ez tényleg látszik. A harmadik típus az ambivalensen kötődő ember. Ennek két módja van. Egyik sem túlzottan jó. Az egyik nagyon szenvedélyes, szeretlek, gyűlöllek, de ezt egyszerre. Egyikből a másikba esik. Ha látunk olyan házaspárt, ahol hangosan „ölik” egymást, de ha odamegyünk, hogy segíthetek, akkor azt fogják mondani, hogy nem minden rendben van, mi szeretjük egymást. A másik az úgynevezett langyos kapcsolat, amiben majdnem baráti alapon együtt élnek, se szex, se beszélgetés, se közös élmények, semmi, de együtt maradnak, mert nincs jobb ötletük. Magukat védik, mert az ambivalens kötődés nem ad nekik eleget ahhoz, hogy valamit tegyenek a kapcsolatukért vagy önmagukért. Bagdy Emőke ezzel kapcsolatban mondott el egy fontos alapelvet, ami nagyon fontos. Azt, hogy a nem tudom és a nem akarom pszichológiailag ekvivalens kifejezések. Ez azt jelenti, hogy amikor a gyerek azt mondja, hogy nem tudom, akkor meg kell neki magyarázni, hogy olyan nincs, hogy nem tudom, csak olyan van, hogy nem akarom. „Olyan van, hogy te valamiért ezt most nem akarod megcsinálni, vagy nem akarod megcselekedni, és akkor beszéljük meg, hogy miért nem akarod.”  Arra meg kell tanítani a gyereket, hogy a felelősséget ne dobja le a válláról azzal a kijelentéssel, hogy nem tudom, mert nincs olyan, hogy „nem tudom”. A nem tudom,  azt jelenti, hogy nem akarom. Az ambivalensen kötődő ember szenvedő lélek, szemrehányó, tehetetlen, büntet másokat, néha önmagát is. Hajlamos másra mutogatni, ha valami nem sikerül vagy nem működik. Ha a párkapcsolata nem működik, akkor biztos, hogy a másik fél a hibás, és nem ő. Nem vállal a felelősséget, olyan biztosan nem hagyja el a száját, hogy én vagyok a felelős valamiért is. Egy ilyen hárító, szenvedő, nyomja az élet, és sose lesz boldog ember belőle. Nagyon megnehezíti a kapcsolatot az, hogyha ebbe bele is törődnek. Ha elkezdenek rajta dolgozni, akkor az ambivalensen kötődő emberek még meg tudják menteni a párkapcsolatot, megtanulnak kompromisszumokat kötni, megtanulnak változatni önmagukon és a másokhoz való viszonyukon. Ha nem dolgoznak a párkapcsolatokon, akkor az ambivalensen kötődő ember házassága sose lesz jó. Tehát a jó kapcsolat alapja nem más, mint az első egy évben bekövetkező kötődés. Nagyon fontos a jövendő generáció szempontjából a biztonságos kötődés, identitásépítés, ami azt jelenti, hogy már abban a pici válaszkész kapcsolatban megtanulja csecsemőként, hogy mit jelent adni és kapni, szeretni, törődni, gondoskodás, mi az a bizalom. Ehhez legyen ő befogadó fél, és megtanulja viszonozni is.

A jó kapcsolatban a felek megtanulnak adni egymásnak és a gyerekeiknek is. Feltétlen szeretetet jellemzi őket. Nincs feltételhez kötve a szeretet. Nem mondja azt, hogy kapsz egy simogatást, ha jól viselkedsz, hanem először megsimogatja a gyereket és utána magyarázza el, hogy mit tekint jó viselkedésnek. A gyermekkorunk minősége meghatározza, alapvetően befolyásolja, hogy milyen módon kötődünk a párunkhoz, illetve a gyerekünkhöz. A lényeg, hogy a párkapcsolatban ez a három típus keveredik. Nagyon jó, amikor úgy sikerül, hogy két kötődő ember kerül egymás mellé, mert ők fel tudnak bármit dolgozni, tudnak adni, kapni, jó lesz a párkapcsolatuk. Ha viszont egymás mellé kerül egy kötődő és egy ambivalens, vagy bizonytalanul kötődő, akkor már van gond. Ha a bizonytalan kötődő egy ambivalenssel,  egy bizonytalannal kerül össze, akkor tuti, hogy egy bántalmazó-bántalmazott szerep alakul ki, mert az egyik szorong, a másik pedig hajlamos dühöt érezni iránta. Kész is a recept, hogy üssék agyon egymást. Ahogy ezek keverednek, nagyon sok típusát adhatja a párkapcsolatnak. Megoldhatatlan, visszatérő játszmák vannak a felek között, hogy ha a nem a kötődő találkozik a kötődővel. Ha nem ismerik fel, hogy a játszmák mögött a kötődő nevelés hiánya, vagy az ambivalens kötődés van, akkor életük végéig egymás mellett félnek, szoronganak, féltékenykednek, nem lesz belőle jó dolog.

Meggyőző, tanulságos, hogy most már vannak olyan párkapcsolati kutatások, amelyek bizonyítják, hogy a kötődő nevelés a felnőtt életre és a párkapcsolatra mennyire komoly hatást gyakorol.